Sikerült helyrerázódnom, mondhatni már 99%-on üzemelek. Gondoltam, írok pár sort az itteni kórházról érdekességként. A Zuram felhomályosított, hogy én otthon csókos ellátást kaptam, ne ahhoz viszonyítsak, úgyhogy megpróbálok nem összehasonlítást írni.
Szóval vasárnap este bementünk a kórházba (én inkább kúsztam, mint mentem), beírták a rendszerbe az adataimat, majd kaptam egy ágyat, hogy majd jön valaki és megnéz. Másfél órával később jött egy nővérpasi mindenféle tűvel felszerelkezve, vérvétel és kanül be-applikálási célzattal. Ez utóbbit nem sikerült eltalálnia egyébként, de mázlimra a következő órában egy másik nővérbácsi jött, aki észrevette, gyorsan kiszedte és kaptam másikat.
Időnként arrajárt valaki, adott egy kis morfiumot, de ezen kívül sok minden nem történt. Hajnal fél három körül azért rákérdeztem az éppen aktuális "drogdílerre", hogy mikor várható az orvos felbukkanása, csak hogy tudjuk, hogy mi újság van, mondta, hogy majd valamikor reggel felé. Úgyhogy férjet hazaküldtem aludni, én meg maradtam enyhe kábulatban plafont bámulni.
Hajnalban megérkezett az első orvos (rezidens), mindenféléket kérdezett, majd mondta, hogy különböző sok-sok vizsgálatokat szeretne kérni, de előbb egyeztet a főnökével. Nemsokkal később mentem is ultrahangra, majd egy másik szakorvos jött hozzám, majd megint vittek valahova. Szóval felpörögtek az események, volt még egy ultrahang. CT, röntgen, vérvétel hegyek, szóval mindenféle izgalmas dolog, igazi kalandpark fíling. :)
Nem is húznám tovább a sztorit, valamikor délután átvittek a mittudomén milyen osztályra, hogy ott van a szobám, ott is időnként jött egy nővér, kaptam infuziót, meg morfiumot, és antibiotikumot is, és szorgosan ellenőrizték a vérnyomásom és a hőmérsékletem.
Lényeg a lényeg, 3 napig nem történt igazából semmi, reggelente megjelent egy csapat orvos, az egyikük megnyomkodta a hasam, én vinnyogtam, ők hümmögtek, majd távoztak. Azt hiszem a harmadik napon váltam csak kicsit érzékenyebbé, és kérdeztem rá, hogy ugyan nem ehetnék-e már valamit, mert klassz ez az infuzió dolog, meg minden (még kis kompjúterrel is össze volt kötvev bizony), de én ÉHES vagyok és ég a gyomrom, és különben is a szobatársaim ott esznek körülöttem, hát nincs igazság? De sajnos nem voltam elég meggyőző, kint hagyta a bácsi a "nem ehet-nem ihat" táblát az ágyam felett.
Aztán a 4.napon reggel nemcsak "nyomkodás-Aú, itt fáj, ott is fáj-Hmm-Távozás" történt, hanem elmondták, hogy mindenképp műtét lesz ennek a vége, kiveszik az epehólyagomat, és akkor minden szuper lesz, csak még az időpontot nem tudják, de én vagyok a következő a várólistán.
Mázlimra még aznap délután lett hely, jöttek is értem, bökdöstek, beszélgettek, mindenféle papírokat írattak alá, és már tették is a fejemre a maszkot. (A szobámban látott dokik közül egy sem volt a műtőben, gondolom itt külön orvosok vannak, akik nézegetik a beteget, a másik fele meg kaszabol). A műtét 2.5-3 óra volt, utána ébredeztem kicsit, aztán vissza is vittek a szobámba. És aznap már kaptam vacsorát. :)
Másnap reggel bejött a szokásos orvoscsapat, akkor már nem nyomkodtak, csak kérdezték, hogy vagyok, majd elmentek zárójelentést írogatni, én meg telefonáltam Férjnek, hogy akkor jöhet értem.
Összegezve, nekem kicsit szokatlan volt, hogy 4 napig nem történt semmi, de mint írtam, én otthon el voltam kényeztetve kórházi ellátás szempontjából. Viszont itt legalább kivizsgáltak A-Z-ig, hogy biztosra menjenek, hogy tényleg az a bajom, amire gyanakszanak, nagyon szépen is dolgoztak, szerintem kb 1 hónap múlva már a műtéti hegek sem látszanak majd. :)
Az anyagi részére vonatkozó kérdéseket megelőzvén, nem nincs hálapénz, meg borítékozás. Volt érvényes biztosításom, a biztosítótársaság gondos vizsgálat után fizette a számlát, tehát nekem ez a kórházi tartózkodás semmibe nem került, csak a parkolásért kellett (volna) fizetnie Férjnek, mikor jött látogatni, de ezt is megúsztuk az esetek többségében, lévén hogy az én kis hős Férjem szinte egész nap velem volt (hiába na, nem nagyon bírunk egymás nélkül lenni), és hát este 6 után már zárva volt a fizetős bódé, a sorompó meg nyitva. :)
UPDATE: Kaptam némi visszajelzést ehhez a poszthoz, úgy tűnik nagyon negatívnak tűnt a leírásom, úgyhogy pontosítok kicsit. Tehát, meg voltam elégedve az ellátással, a kórházzal, a felszereltséggel, a tisztasággal, szóval mindennel. Csak furcsa volt a várakoztatás, de ezt nem rosszként kell érteni, és mint írtam is, nekem Magyarországon jó dolgom volt, na. :)