Kb 1 hónapja egy vasárnap este az ügyeleten kötöttünk ki, ahol kb két óra letelte után végeztünk is. Kaptam reeptet meg beutalót vérvételre. Hagytam üzenetet a cégnél hogy akkor hétfőn biztos nem megyek be, aztán majd meglátjuk mi lesz utána.
Szóval másnap korán reggel elvittem a manót bölcsibe, aztán elmentem a laborba. Nagyon örültem mert egy igen tapasztalt laboros nénit kaptam, úgyhogy most kevésbé volt rémálom a vérvétel.
Elmentem kiváltani a receptet, hazaértem, megnézegettem a leírást, amiből kiderült hogy sikerült olyan gyógyszert írniuk, amit nem szedhetek be. Na gondoltam jól van, akkor ez egy ablakon kidobott 5 dolcsi volt, sebaj.
Kedden már egész emberiül éreztem magam, úgyhogy bementem dolgozni. Dél körül csörög a telefon, az ügyeletes doki hívott hogy megvan a labor eredmény. A jó hír hogy nem vesztettem túl sok vért, úgyhogy még nem vagyok vérszegény, de vasat kéne szednem, mert az erősen a normál alatt van. Na gondoltam, ez semmiség, akkor minden okés. Majd folytatta azzal hogy kéne kérjek egy időpontot a háziorvosomtól, merthogy cukorbeteg vagyok.
Na itt erősen meglepődtem, mondtam is a dokinak hogy ezt eléggé furcsállom, de ha ez van, akkor persze felhivom az orvosomat hogy hogyan tovább.
Fel is hívtam a rendelőt, hogy akkor kérek időpontot. A doki épp beteggel volt, úgyhogy hagytam üzenetet, hogy a labor eredmény meg a diabétesz ez meg az, hívjon már vissza. Telt-múlt az idő, én meg közben elhavazódtam, de pár nap múlva hívott a háziorvos.
Elnézést kért hogy ilyen sokáig tartott, míg visszahívott, de hogy nyomoznia kellett, mert nem igazán értette hogy miről beszéltem az üzenetemben. Mondom hogyhogy nyomozni és hogy hogy nem értette? Kiderült, hogy a vashiányt leszámítva az én vérvétel eredményem tökéletes volt, csak az ügyeletes doki véletlenül összekeverte az eredményemet egy másik betegével. Szóval no worries, csináljak csak mindent úgy ahogy eddig, mert semmi bajom. :)
Azt hittem ilyen csak filmekben történik vagy mende-monda, de ezek szerint a valóságban is van ilyen. :)
Beköszöntött az ősz
Megvolt az óraátállítás, egyre többször esik az eső úgyhogy hivatalosan is ideért az ősz. Esténként kezd már hűvös lenni, de napközben még egész jó idő volt mostanság.
Végetért a jóvilág, mostmár teljes időben az irodában dolgozom, heti 4 nap meló és egy nap szabad amikor itthon vagyok a kislányunkkal. Még mindig nem sikerült teljesen belerázódni a hétköznapokba, mikor hazaérek munka után, még főzés, vacsora, fürdetés - szóval néha kicsit szalad a ház, de ha hétközben nem is, hétvégén azért sikerül takarítani, mosni, vasalni stb. :)
Meló téren őrültek háza van, a legnagyobb ügyfelem (az egyik legnagyobb élelmiszercég Új-Zélandon) megvett egy másik céget és áthozták azt az üzletet is hozzánk. Plusz a főnököm csinált egy másik céget azt is én menedzselem, nem egyszerű, főleg hogy mindezt ugye 4 napba kell besűríteni. Nem unatkozom az biztos. :)
Szóval elég elfoglalt vagyok, ezért is nincs időm blogolni. :)
Kismanó nő és okosodik, egyre többet beszél is már és persze a rosszaságért sem kell a szomszédba mennie. :) Volt a bölcsiben St Patrick napi móka: sok lufi, kalap, zöld csillámpor a kis medencéjükben stb, az óvónők és minden kisgyerek zöld ruhában volt, nagyon aranyosak voltak.
A húsvéti 4 napos hosszú hétvége jól telt, szuper idő is volt, úgyhogy kirándultunk meg beacheztünk/pihentünk. Itt locsolás helyett csoki keresés van, mi is elrejtettünk tojásokat meg nyuszikat, Lexienek nagyon tetszett amikor megtalálta őket. Aztán persze mikor megkóstolta az egyiket és rájött hogy csoki, akkor nekünk adta az összeset. (mázlinkra nem szereti az édességet, úgyhogy feláldoztuk magunkat és megettük helyette) :)
 |
| Homokvár építő verseny |
 |
| Homokvár építő verseny |
 |
| Hamilton |
 |
| Raglan |
 |
| St Patrick Day |
Bejelentkezés
Na jól eltűntem megint, mentségemre szolgáljon hogy a kislányunk és a meló kellőképpen lefoglal.
Sajnos szembesültünk a kivándorlás utáni egyik legnehezebb dologgal, két hete meghalt anyukám és mivel hirtelen történt, elköszönni sem tudtam tőle. Még mindig nehéz elhinni hogy elment, időnként még el-eltévesztem és megjegyzem dolgokra hogy hű, ne felejtsem el megemlíteni ezt vagy azt anyunak Skype-on, aztán leesik a tantusz hogy sajnos már nem tudom neki elmesélni.
Az elmúlt másfél évben kijutott a rosszból bőven, úgyhogy innen is üzenném az univerzumnak hogy nem kéne tovább tesztelni hogy mennyire vagyok erős.
Értelemszerűen anyu halála beárnyékolta a karácsonyt, de próbáltam erős maradni kismanó előtt.
Tavaly még csak pár hónapos volt ilyentájt, akkor még csak a fényeket csodálta a fenyőfán, de idén már kifejezetten élvezte az ünnepet, nem beszélve a kis játszóházról amit kapott karácsonyra. :) (a képen még hiányzik a kis kinti lámpa a házról, azóta már felszerelődött)
Karácsony napján (Dec 25.) reggel kibontottuk az ajándékokat, majd barátokkal töltöttük a nap többi részét. Jó hangulatban telt, rengeteg kajával és sütivel. :)
Sajnos szembesültünk a kivándorlás utáni egyik legnehezebb dologgal, két hete meghalt anyukám és mivel hirtelen történt, elköszönni sem tudtam tőle. Még mindig nehéz elhinni hogy elment, időnként még el-eltévesztem és megjegyzem dolgokra hogy hű, ne felejtsem el megemlíteni ezt vagy azt anyunak Skype-on, aztán leesik a tantusz hogy sajnos már nem tudom neki elmesélni.
Az elmúlt másfél évben kijutott a rosszból bőven, úgyhogy innen is üzenném az univerzumnak hogy nem kéne tovább tesztelni hogy mennyire vagyok erős.
Értelemszerűen anyu halála beárnyékolta a karácsonyt, de próbáltam erős maradni kismanó előtt.
Tavaly még csak pár hónapos volt ilyentájt, akkor még csak a fényeket csodálta a fenyőfán, de idén már kifejezetten élvezte az ünnepet, nem beszélve a kis játszóházról amit kapott karácsonyra. :) (a képen még hiányzik a kis kinti lámpa a házról, azóta már felszerelődött)
 |
| Házikó |
Karácsony napján (Dec 25.) reggel kibontottuk az ajándékokat, majd barátokkal töltöttük a nap többi részét. Jó hangulatban telt, rengeteg kajával és sütivel. :)
Végre a nyár is ideért, remélhetőleg a hét hátralevő részében már így is marad és élvezhetjük még egy kicsit a jó időt, mielőtt kezdődnek megint a dolgos hétköznapok.
 |
| Kilátás az utca túloldaláról :) |
Kiwik :)
Ez is eljött. Két héttel ezelőtt állampolgársági esküt tettünk és ezzel új-zélandi állampolgárokká váltunk.
Igazából sok differencia nincs a rezidens és állampolgár lét között, mondjuk mostmár lesz szép ezüst-fekete útlevelünk, de ezt leszámítva ugyanazokat a törvényeket kell betartanunk és ugyanazok a jogok illetnek meg mint eddig, szóval az egész inkább szentimentális mint bármi más. Na meg persze milyen ciki már hogy a kislányunk kiwi mi meg nem. :)
Elég hamar lezajlott az egész ügymenet egyébként, azt gondoltuk hogy max év vége felé lesz ebből valami, mert ayt mondták hogy átlag 6 hónap az átfutási idő, meg is lepődtünk hogy milyen hipp-hopp megérkezett a ceremóniára a meghivó.
Röviden a procedúra: Az onlájn kalkulátorral kiszámoltam hogy mikortól jelentkezhetünk állampolgárságra -meg kell adni minden Új-Zélandon kívül eltöltött időtartamot, nyaralás, munka ügyben utazás stb. Majd kitöltöttük mindketten a sok-sok oldalas papírhalmazt, megcsináltam a fordításokat amik még kellettek, kértem listát a közlekedési kihágásainkról aztán ezzel a paksamétával megjelentünk az ügyintézőnél (volt időpontunk). Az egész pakkot be lehet küldeni postán is, de egyrészt semmiről nem fogadnak el hiteles fordítást, csak az eredeti dokumentumot, másrészt szoktak néha kérni személyes találkozót is a döntés előtt, úgyhogy úgy gondoltuk nem rizikózzuk a postát, az a legegyszerűbb ha a személyes ügyintézés opciót választjuk. A beszélgetés annyiból kimerült hogy az ügyintéző srác végig pötyögte az adatainkat a rendszerbe, közben dumáltunk és viccelődtünk, meg időnként rámosolygott Lexie-re és már kész is voltunk. Miután ez megvolt és kifizettük a díjakat, az egész ügyirat halmazt leküldték Wellingtonba egy másod-ellenőrzésre, hogy tuti nem tévedett az Aucklandi ügyintéző stb. Aztán 1.5 hónappal később megérkezett a levél postán hogy mikor lesz az ünnepség.
A ceremónia lehetett volna kicsit korábban, figyelembe véve a kisgyerekek alvó idejét is (este 3/4 9ig tartott), de ezt leszámítva nagyon jópofa volt. Igazi terülj-terülj asztalka fogadott minket az előtérben miután vége lett az ünnepségnek. :)
Igazából sok differencia nincs a rezidens és állampolgár lét között, mondjuk mostmár lesz szép ezüst-fekete útlevelünk, de ezt leszámítva ugyanazokat a törvényeket kell betartanunk és ugyanazok a jogok illetnek meg mint eddig, szóval az egész inkább szentimentális mint bármi más. Na meg persze milyen ciki már hogy a kislányunk kiwi mi meg nem. :)
Elég hamar lezajlott az egész ügymenet egyébként, azt gondoltuk hogy max év vége felé lesz ebből valami, mert ayt mondták hogy átlag 6 hónap az átfutási idő, meg is lepődtünk hogy milyen hipp-hopp megérkezett a ceremóniára a meghivó.
Röviden a procedúra: Az onlájn kalkulátorral kiszámoltam hogy mikortól jelentkezhetünk állampolgárságra -meg kell adni minden Új-Zélandon kívül eltöltött időtartamot, nyaralás, munka ügyben utazás stb. Majd kitöltöttük mindketten a sok-sok oldalas papírhalmazt, megcsináltam a fordításokat amik még kellettek, kértem listát a közlekedési kihágásainkról aztán ezzel a paksamétával megjelentünk az ügyintézőnél (volt időpontunk). Az egész pakkot be lehet küldeni postán is, de egyrészt semmiről nem fogadnak el hiteles fordítást, csak az eredeti dokumentumot, másrészt szoktak néha kérni személyes találkozót is a döntés előtt, úgyhogy úgy gondoltuk nem rizikózzuk a postát, az a legegyszerűbb ha a személyes ügyintézés opciót választjuk. A beszélgetés annyiból kimerült hogy az ügyintéző srác végig pötyögte az adatainkat a rendszerbe, közben dumáltunk és viccelődtünk, meg időnként rámosolygott Lexie-re és már kész is voltunk. Miután ez megvolt és kifizettük a díjakat, az egész ügyirat halmazt leküldték Wellingtonba egy másod-ellenőrzésre, hogy tuti nem tévedett az Aucklandi ügyintéző stb. Aztán 1.5 hónappal később megérkezett a levél postán hogy mikor lesz az ünnepség.
A ceremónia lehetett volna kicsit korábban, figyelembe véve a kisgyerekek alvó idejét is (este 3/4 9ig tartott), de ezt leszámítva nagyon jópofa volt. Igazi terülj-terülj asztalka fogadott minket az előtérben miután vége lett az ünnepségnek. :)
Hétköznapok - avagy munka és bölcsi
Mostmár pár hónapja tart az itthonról dolgozósdi, szerintem jól megy, a cég is meg van elégedve, szóval működik. Abban állapodtunk meg, hogy októbertől év végéig két napot az irodában töltök, majd januártól kb márciusig hármat, és utána a végleges állapot hogy négy napot a cégnél egyet pedig itthon dolgozok, rám bízva hogy az melyik nap vagy hogy hány óra.
Nem akartam az utolsó pillanatra hagyni a bölcsöde keresést, úgyhogy 1-2 hónapja el kezdtem igaziból keresgélni. Volt egy jó pár, aminek volt web oldala és meg tudtam nézegetni hogy milyennek tűnik, volt amik mellett csak elmentem kocsival megnéztem a környéket stb.
Aztán lett egy végső lista, amiket végiglátogattam Lexievel. Nézegettem a házunkhoz közel esőket és egy a munkahelyhez közelebbit is, végül ezutóbbi mellett döntöttem. Egyrészt ez egy új jól feszerelt intézménynek tűnt, másrészt itt jobb volt az egy óvónőre (gondozónő?) eső gyerekek száma is. Plusz gondoltam ha bármiért felhívnak napközben, akkor 5 perc alatt ott tudok lenni.
A beszoktatásról: Az első 3 alkalom csak egy pár óra volt, úgy hogy én is ott voltam a kismanóval. Aztán egy fél napot ott töltött egyedül, mondták hogy majd hívnak hogy mikor menjek érte. Nem sokkal ebéd után telefonáltak hogy lassan mehetek, mert épp alszik és hogy az jópofa lenne ha ott lennék, mikor felébred. Azóta ez a második hét hogy teljes napokat bölcsiben van (na jó, 6 órát) és eddig nagyon jó választásnak tűnik a hely. Lexie kedveli a gyerek társaságot és mázlinkra szereti a hozzá rendelt óvónénit is. :)
Van az intézménynek egy privát online oldala is ahova töltenek fel képeket és írnak a gyerekekről sztorikat hogy mit csináltak aznap, mi volt a program stb. (minden szülőnek van saját belépőneve meg jelszava)
Eredetileg csak két napot ment volna, amikor én bent vagyok a cégnél, de az 5 nap túl hosszú időnek tűnt a bölcsis napok között, úgyhogy inkább 3-szor megy egy héten. Így jobban eloszlanak a napok és hamarabb bele tud rázódni az ottani rutinba.
Csak úgy érdekességként: a bölcsödék és óvódák itt általában magán intézmények, szóval fizetősek. Vannak különféle opciók: fél nap, egész nap, adnak-e ételt vagy vinni kell stb. Ha nyaralni megy a család vagy beteg a gyerek és nem megy oviba, a díjat akkor is fizetni kell. A mi ovinkban ha valaki odajár már minimum egy éve, akkor a szabadság/nyaralás időtartamára adnak féláras kedvezményt. Három éves kor felett az állam támogat heti húsz órát.
Nem akartam az utolsó pillanatra hagyni a bölcsöde keresést, úgyhogy 1-2 hónapja el kezdtem igaziból keresgélni. Volt egy jó pár, aminek volt web oldala és meg tudtam nézegetni hogy milyennek tűnik, volt amik mellett csak elmentem kocsival megnéztem a környéket stb.
Aztán lett egy végső lista, amiket végiglátogattam Lexievel. Nézegettem a házunkhoz közel esőket és egy a munkahelyhez közelebbit is, végül ezutóbbi mellett döntöttem. Egyrészt ez egy új jól feszerelt intézménynek tűnt, másrészt itt jobb volt az egy óvónőre (gondozónő?) eső gyerekek száma is. Plusz gondoltam ha bármiért felhívnak napközben, akkor 5 perc alatt ott tudok lenni.
A beszoktatásról: Az első 3 alkalom csak egy pár óra volt, úgy hogy én is ott voltam a kismanóval. Aztán egy fél napot ott töltött egyedül, mondták hogy majd hívnak hogy mikor menjek érte. Nem sokkal ebéd után telefonáltak hogy lassan mehetek, mert épp alszik és hogy az jópofa lenne ha ott lennék, mikor felébred. Azóta ez a második hét hogy teljes napokat bölcsiben van (na jó, 6 órát) és eddig nagyon jó választásnak tűnik a hely. Lexie kedveli a gyerek társaságot és mázlinkra szereti a hozzá rendelt óvónénit is. :)
Van az intézménynek egy privát online oldala is ahova töltenek fel képeket és írnak a gyerekekről sztorikat hogy mit csináltak aznap, mi volt a program stb. (minden szülőnek van saját belépőneve meg jelszava)
Eredetileg csak két napot ment volna, amikor én bent vagyok a cégnél, de az 5 nap túl hosszú időnek tűnt a bölcsis napok között, úgyhogy inkább 3-szor megy egy héten. Így jobban eloszlanak a napok és hamarabb bele tud rázódni az ottani rutinba.
Csak úgy érdekességként: a bölcsödék és óvódák itt általában magán intézmények, szóval fizetősek. Vannak különféle opciók: fél nap, egész nap, adnak-e ételt vagy vinni kell stb. Ha nyaralni megy a család vagy beteg a gyerek és nem megy oviba, a díjat akkor is fizetni kell. A mi ovinkban ha valaki odajár már minimum egy éve, akkor a szabadság/nyaralás időtartamára adnak féláras kedvezményt. Három éves kor felett az állam támogat heti húsz órát.
Beköltöztünk, háztuning és egyebek
Az első nagy feladat az falbontás volt, az előző tulajok a garázsból szobát csináltak, amire nekünk nincs szükségünk, viszont a garázsra igen, úgyhogy a második hétvégét falbontással és törmelék eltakarítással töltöttük.
Ahogy az megszokott errefelé, fűtés nem volt a házban, csak egy inverteres klíma (heat pump) a nappaliban, úgyhogy az volt a következő projekt. Már a másik házban is szerettünk volna központi fűtést (ducted system), de ott nem volt elég hely sem a ház alatt, sem a tetőtérben. Viszont legalább akkor kiolvastunk mindenféle szakirodalmat hogyan is működik stb, szóval tudtuk hogy ebben a házban mindenképp olyat szeretnénk. Múlt héten be is szerelték, mostmár csak a beállítással játszunk, hogy megtaláljuk az ideális hőmérsékletet minden szobára. Sanszosan mire kitaláljuk, addigra már nem kell fűteni. :)
A következő móka az glettelés meg festés lesz: eltüntetni az előző tulaj falraszerelt tv-jének a nyomát és a nappaliból leszerelt klíma helyét. Ezt remélhetőleg befejezzük jövő héten és akkor jöhet a láblógatás. :)
Egyébként nagyon szeretünk itt lakni, a környék szép, eszméletlen csendes és rengeteg a napsütés :) Szerintem sosem fogjuk megunni hogy a tengert nézhetjük egész hazaúton, amíg be nem kanyarodunk az utcánkba.
 |
| Szomszed postalada :) |
 |
| Dupla szivárvány |
Az előző poszthoz még :)
Tegnap sütött a nap, gondoltam felteszek akkor már egy világosabb képet is :)
Kevesebb mint egy hét van a költözésig. Izgalmas is, ugyanakkor nem jó belegondolni hogy milyen klassz egy babával előadni a pakolást miközben ő rámol kifelé a dobozból :) Na de majdcsak lesz valahogy :) Visszaszámlálás indul. :)
Subscribe to:
Posts (Atom)