2010. 04. 08. - írta scarpetta
Kategóriák: NZ vegyes, Eszmefuttatás
Ezer éve nem jártam könyvtárban, úgyhogy a minap mikor besétáltam az egyetemi könyvtárba, olyasmi érzésem volt, mintha valami jövőbeli fikciós filmben szerepelnék, pedig nem is. :)
Már a belépés is mókás volt, két fotocellás ajtó van, es mivel az egyiken haladtak be vagy ezren, gondoltam, én bemegyek a másikon. Ez persze nem sikerült. Hülye szőke nő (aka ÉN) mit csinál ilyenkor? Hátralépeget párat, majd vissza, hátha kinyílik az ajtó, de nem. A második hátrasétálásnál már persze feltűnt az ajtóra halványan festett (fújt, gravírozott?) OUT (ki) felirat, úgyhogy sunnyogva átballagtam a másik ajtóhoz, ahol eredetileg álltam (IN), és láss csodát, az ki is nyílt egyből. :) Leküzdve ezt az óriási akadályt odalépkedtem a pulthoz (abban a tudatban, hogy a személyzet onnan bentről sanszosan végigmulatta az én két percig tartó bejutásomat az épületbe), és megkérdeztem hogy merre találok könyveket x témában. A pultos kisfiú odaugrott a számítógépéhez, bepötyögött valamiket és mondta, hogy az 5. emeleten erre meg arra. A liftet sikerült elsőre megtalálnom (Yay!), a megfelelő emeletre feljutást is abszolváltam, ahol sokkolva tapasztaltam, eszméletlen mennyiségű könyv van ott. Megkerestem az adott sorokat, találtam is pár könyvet, de gondoltam körül kéne nézni még másik sorokban is, hátha találok a témához szorosan kapcsolodó anyagot, amire a pultos kisfiú esetleg nem keresett rá. Felkészültem lelkileg, hogy én most ott fogok a sorok között bóklászni, pár nap múlva vörös és dagadt szemekkel fognak eszméletlenül fekve rámtalálni, és valamiféle szellem-legenda lesz belőlem, de le kellett mondanom erről az élményről, a sorok végén van egy-egy számítógép, amin be lehet lépni a saját egyetemi jelszóval a könyvtár rendszerébe és mindenféle kritériumok alapján keresgetni össze-vissza.
Amikor megelégeltem a keresést (értsd, majd leszakadt a kezem a könyvek ide-oda hurcolásátóla sorok között), fogtam a kiválasztott könyveket, lelifteztem a földszintre, és szorgosan sorban álltam a pultnál. Kiderült, hogy ez teljesen felesleges volt, az előttem levők csak a wireless netet hekkeltették rá a laptopjukra. Itt jön az a rész, ami számomra az első futurisztikus elemekkel bíró élmény volt: A kölcsönzés annyiből áll, hogy az ember fogja az olvasnivalókat, lehúzza a vonalkódjukat egy masinán, majd lecsipogtatja a diákigazolvány kódját is, a gép kiad egy kis cetlit, amin szerepel a könyv címe, szerzője, stb, a diák neve, és a határidő. Nem volt jelen az emlékeimben élő idős, szemüveges, lassan battyogó néni, aki ráérősen,megfontoltan (értsd másfél óra alatt) ákombákom öreges betűivel rávési az aznapi dátumot, határidőt és a darabszámot az olvasójegyre.
Új élményekkel (jééé, technológia :) ) távoztam, abban a hitben hogy több meglepetés már nem érhet. Tévedtem. Futurisztikus élmény kettő: Telt, múlt az idő és én kaptam egy emailt, hogy lassan lejár a kölcsönzési idő, és ha kések, fizetnem kell némi büntetést. Majd a levél úgy folytatódott, hogy "ha esetleg nem sikerült kiolvasni a könyveket, ezen a linken meghosszabbítható a kölcsönzés". Kaptam is az alkalmon, odakattintottam, beléptem, kijelöltem az összes könyvet, klikkeltem hogy hosszabbítok és már le is volt a gond. Kaptam egy visszaigazolást az új határidőről és kész. Mindezt itthonról, a saját kis laptopomról, juhéj.(Ezt egyébként háromszor is csinálhatom ingyenesen.) Az már csak a hab a tortán (futurisztikus élmény 3?), hogy az egyetem weboldalán van egy link, ahol belépve a jelszómmal itthonról kényelmesen böngészhetem át a könyvtár egész gyűjteményét, sőt ha tetszik valami, csak klikkelek egyet hogy stip-stop-enyém, aztán majd mikor arra járok beugrok érte, lecsipogtatom és annyi.
Rám ez tényleg az újdonság erejével hatott, ha esetleg ez így van már ezer éve, akkor én kérek elnézést. :)
A következő posztban vicces és érdekes statisztikai adatról fogok írni. Stay tuned. :)
No comments:
Post a Comment