Heti beszámoló

2008. 11. 16. - írta scarpetta
Kategóriák: Iskola, NZ vegyes

Régen nem írtam már, de kicsit sűrű volt az elmúlt időszak. Túl vagyok a diploma záróvizsgán, úgy érzem sikerült, de majd meglátom, ha kiértékelik.
Végre felmondtam a munkahelyemen, kicsit sok volt már a jóból, de addig nem akartam lépni, amíg nincs más. Aztán 2 héttel ezelőtt egy olyan pozícióba kerültem, hogy két állásajánlat közül választhattam. Mindkét helyen voltam próbaműszakon, és mindketten szóltak, hogy enyém a meló. Úgyhogy másnap felhívtam a (mostmár-ex) főnökömet hogy köszönöm az eddigi lehetőséget, de a továbbiakban nem tartanék rá igényt. :) A két ajánlat között nem volt nehéz dönteni, a magasabbik pozíciót választottam. 
Szóval rohamosan telnek a napok, a héten kicsit hulla voltam, el kezdtem dolgozni az új helyen, plusz a suli, de azért nem panaszkodom. :) Sőt, pénteken egyeztettük a tanmenetet a tanárral, már csak 3 hét és vége a tanulásnak. Persze tudtam én a befejező dátumot meg ilyesmi, de nem számoltam ki, hogy effektíve az már ilyen közel van. :)
És hála az új munkának, a vasárnapjaim végre szabadok, láthatom a Zuramat is. Itt a jó idő, sütögetünk a teraszon, csavargunk, pihenünk.
Ja, még két pozitív eset. Az egyik: a blog első pár bejegyzése között említést tettem egy autóról (ezüst színű, azt hiszem tettem fel képet is). Szóval azt még anno férj nevére vettük mikor ideköltöztünk, gondoltam itt az ideje, hogy végre átírassuk az enyémre. A minap elmentem az ehhez szükséges nyomtatványért, férj aláírta, én meg kitöltve visszavittem a postára. Plusz az itteni közlekedési hatóság küldött emlékeztető levelet, hogy a regisztráció lassan lejár, gondoltam befizetem azt is. (Itt Új Zélandon nincs olyan, mint kötelező biztosítás, súlyadó stb, csak ez a regisztráció és a műszaki). Direkt megnéztem az órát a posta ajtaján való belépéskor, majd 3 perc 35 másodperccel később már köszöntem is el a nénitől a kocsit a nevemre íratva,  kezemben a befizetett regisztrációs matricával (a regisztráció félévre és az átírás összesen 118 dollárba került). 
A másik, ma voltunk vásárolni, már a pénztárnál álltunk, egyszercsak marha nagy robaj hallatszott. Egy fiatal srác esett el a hátunk mögött. Férj odalépett, hogy felsegítse. Először azt hittük, hogy csak ivott a srác, de semmi alkohol szaga nem volt, úgyhogy letettünk a földre egy bevásárlókosarat, hogy üljön le. Ahogy kicsit feleszmélt, próbált beszélni, igen halk volt, de azért azt lehetett hallani, hogy cukorbetegséget említ, majd egy másodperccel később már remegett és rángatózott. Szóltam a pénztárosnak, hogy valami édesség kéne, egy másik vásárló már vette is le a csokit a polcról, a pénztáros meg elfutott egy kis üveg kakaóért. Odaadtuk a srácnak, közben a hölgy, aki a csokit vette le a polcról, mondta hogy a férje is cukorbeteg, úgyhogy tudja, hogy kéne lennie a srácon nyakláncnak, ami mutatja, hogy milyen típusú cukorbetegsége is van. És tényleg volt. Ezüst nyaklánc, rajta egy kör alakú biléta, belegravírozva a fontos információk: név, a diagnózis, stb. A fiú pár falat csoki és egy kis kakaó után jobban is lett, nem kellett mentőt sem hívni vagy ilyesmi. Szegény vagy tízszer köszönte meg a segítséget, aranyos volt. Én kifejezetten sajnáltam; fiatal, erős kamaszfiú, akinek a nyakába szakadt egy ilyen komoly betegség, ő meg olyan higgadtan kezelte ezt a rohamot, hogy csak na. Nem tudom, hogy otthon is van-e ilyen nyakláncos rendszer, de szerintem nagyon jó, sőt működőképes ötlet. Ahogy a pénztáros és a másik vevő reagált, az meg mesébe illő volt, meg sem fordult például senkinek a fejében, hogy azt a kakaót vagy csokit ki fizeti ki, vagy be kéne regisztrálni valahova vagy egyebek. 
Hazafelé felelevenítettük az "emléket", mikor egyszer még otthon elájultam a várakozó emberekkel teli HÉV megállóban, és mikor magamhoz tértem tök porosan, a megállóban egy teremtett lélek sem volt, és a HÉV is elment időközben. Engem simán otthagytak, pedig ahogy a mai eset is mutatta, ezt másként is lehet. Na ez kicsit félreérthető lett, szóval nem a két ország között vonnék ezzel párhuzamot, hanem a két szituációban előforduló emberi reakciók különbözősége zavar. 

Mára ennyi volna, azt nem ígérem, hogy ezentúl írok gyakrabban, mert úgysem tudnám betartani. :)

7 dolog

2008. 11. 05. - írta scarpetta
Kategóriák: Körkérdés

Kropiéktól kaptam az invitálást egy blogos játékra, ami annyiból áll, hogy megírok 7 olyan dolgot a blogon, amit eddig még nem.
Első olvasatra egyszerűnek tűnt, na most ennek ellenére itt töprengek már jó ideje, hogy mégis miről irjak. :) Úgyhogy semmi sorrend vagy egyéb szisztéma nem lesz, csak pötyögöm, ahogy eszembe jut valami. :)

1. Van egy borzasztó rossz szokásom, mégpedig hogy rágom a körmömet a két hüvelykujjamon, tényleg csak azt a kettőt. Tudom, hogy nem kellene, és mégis kitartóan csinálom, nem tudom mi az oka (Apa, esetleg ötlet? :)) ). Kb 2 éve láttam ezen a két ujjamon utoljára szép körmöket.

2. Rendmániás vagyok. Az utóbbi pár évben sokat javultam a Zuram szerint, merthogy már nem úszik domestos szagban a ház éjjel-nappal, de ennek ellenére apró kis rögeszméim még mindig vannak. Azt hiszem az sok mindent elárul, ha elmondom hogy amikor most hónapok óta először volt egy szabad hétvégém, akkor is pihenés helyett inkább nagytakaritottam, mondván hogy most aztán regngeteg időm van rá. (kipakoltam a konyhaszekrényt, kimostam kivül-belül, lemostam a csempét a fürdőben, ablakot pucoltam stb)

3. Az Eiffel torony második emeletén nézelődtem, közben játszogattam egy műanyag bizbasszal (olyan szétpattintós golyó, mint a kindertojásé, csak ez kicsit nagyobb és valami kis plüss állatka volt benne), és az egyik srác a csoportból elkezdett húzni, hogy áh, ugysem merném bedobni az alattunk levő szintre. Szóval igazi vagány módjára ledobtam a golyót, ami természetesen fejbetalált egy pasast. Mázlimra nem beszéltem franciául, igy esélyem sem volt megérteni a válaszreakciót, de gyanitom, hogy az egész családom csuklott abban az időben. :)

4. Nem szeretek tanulni. Pontositok: képtelen vagyok tanulni. Sokszor próbáltam, de ahogy rászánom magam és kinyitom a könyvet/füzetet, azonnal elálmosodom, sőt el is alszom. Szerencsére ez nem okozott még problémát, az órákon való jelenlétem elégnek bizonyult.

5. SOHA nem iszom alkoholt. Legyen az akármilyen hűdenagy alkalom, akkor sem. Lehet, hogy ez valamennyire sejthető volt az eddigi irásokból, de szerintem igy konkrétan még nem irtam ezt le egyszer sem.

6. Nem tudok piskótát sütni. Kaptam már millió "ez a jól bevált, tuti" receptet, nálam azok is befuccsoltak. Férj nagymamája egyszer megpróbálta átadni a titkokat, ez abban nyilvánult meg, hogy ő megcsinálta a piskótát az általa szokott módon, én néztem,  majd én is nekiláttam ugyanazokból a hozzákból, ugyanazon edényekkel, ugyanazzal a sütővel, éééés nem sikerült. Mármint abszolút ehető lett, de közelébe nem ért az igazinak. Persze nem adom fel, egyszer biztos összejön. :)

7. Rengeteg sorozatot nézünk. Számszerűen 14-et. Ez még engem is sokkolt most igy hirtelen. :)


És ha már játék, akkor továbbadnám a körkérdést DonJuditnak, Pukekóéknak és Pappitonak.