Kiwik :)

Ez is eljött. Két héttel ezelőtt állampolgársági esküt tettünk és ezzel új-zélandi állampolgárokká váltunk.
Igazából sok differencia nincs a rezidens és állampolgár lét között, mondjuk mostmár lesz szép ezüst-fekete útlevelünk, de ezt leszámítva ugyanazokat a törvényeket kell betartanunk és ugyanazok a jogok illetnek meg mint eddig, szóval az egész inkább szentimentális mint bármi más. Na meg persze milyen ciki már hogy a kislányunk kiwi mi meg nem. :)

Elég hamar lezajlott az egész ügymenet egyébként, azt gondoltuk hogy max év vége felé lesz ebből valami, mert ayt mondták hogy átlag 6 hónap az átfutási idő, meg is lepődtünk hogy milyen hipp-hopp megérkezett a ceremóniára a meghivó.

Röviden a procedúra: Az onlájn kalkulátorral kiszámoltam hogy mikortól jelentkezhetünk állampolgárságra -meg kell adni minden Új-Zélandon kívül eltöltött időtartamot, nyaralás, munka ügyben utazás stb. Majd kitöltöttük mindketten a sok-sok oldalas papírhalmazt, megcsináltam a fordításokat amik még kellettek, kértem listát a közlekedési kihágásainkról aztán ezzel a paksamétával megjelentünk az ügyintézőnél (volt időpontunk). Az egész pakkot be lehet küldeni postán is, de egyrészt semmiről nem fogadnak el hiteles fordítást, csak az eredeti dokumentumot, másrészt szoktak néha kérni személyes találkozót is a döntés előtt, úgyhogy úgy gondoltuk nem rizikózzuk a postát, az a legegyszerűbb ha a személyes ügyintézés opciót választjuk. A beszélgetés annyiból kimerült hogy az ügyintéző srác végig pötyögte az adatainkat a rendszerbe, közben dumáltunk és viccelődtünk, meg időnként rámosolygott Lexie-re és már kész is voltunk. Miután ez megvolt és kifizettük a díjakat, az egész ügyirat halmazt leküldték Wellingtonba egy másod-ellenőrzésre, hogy tuti nem tévedett az Aucklandi ügyintéző stb. Aztán 1.5 hónappal később megérkezett a levél postán hogy mikor lesz az ünnepség.

A ceremónia lehetett volna kicsit korábban, figyelembe véve a kisgyerekek alvó idejét is (este 3/4 9ig tartott), de ezt leszámítva nagyon jópofa volt. Igazi terülj-terülj asztalka fogadott minket az előtérben miután vége lett az ünnepségnek. :)

Hétköznapok - avagy munka és bölcsi

Mostmár pár hónapja tart az itthonról dolgozósdi, szerintem jól megy, a cég is meg van elégedve, szóval működik. Abban állapodtunk meg, hogy októbertől év végéig két napot az irodában töltök, majd januártól kb márciusig hármat, és utána a végleges állapot hogy négy napot a cégnél egyet pedig itthon dolgozok, rám bízva hogy az melyik nap vagy hogy hány óra.
Nem akartam az utolsó pillanatra hagyni a bölcsöde keresést, úgyhogy 1-2 hónapja el kezdtem igaziból keresgélni. Volt egy jó pár, aminek volt web oldala és meg tudtam nézegetni hogy milyennek tűnik, volt amik mellett csak elmentem kocsival megnéztem a környéket stb.
Aztán lett egy végső lista, amiket végiglátogattam Lexievel. Nézegettem a házunkhoz közel esőket és egy a munkahelyhez közelebbit is, végül ezutóbbi mellett döntöttem.  Egyrészt ez egy új jól feszerelt intézménynek tűnt, másrészt itt jobb volt az egy óvónőre (gondozónő?) eső gyerekek száma is. Plusz gondoltam ha bármiért felhívnak napközben, akkor 5 perc alatt ott tudok lenni.

A beszoktatásról: Az első 3 alkalom csak egy pár óra volt, úgy hogy én is ott voltam a kismanóval. Aztán egy fél napot ott töltött egyedül, mondták hogy majd hívnak hogy mikor menjek érte. Nem sokkal ebéd után telefonáltak hogy lassan mehetek, mert épp alszik és hogy az jópofa lenne ha ott lennék, mikor felébred. Azóta ez a második hét hogy teljes napokat bölcsiben van (na jó, 6 órát) és eddig nagyon jó választásnak tűnik a hely. Lexie kedveli a gyerek társaságot és mázlinkra szereti a hozzá rendelt óvónénit is. :)
Van az intézménynek egy privát online oldala is ahova töltenek fel képeket és írnak a gyerekekről sztorikat hogy mit csináltak aznap, mi volt a program stb. (minden szülőnek van saját belépőneve meg jelszava)
Eredetileg csak két napot ment volna, amikor én bent vagyok a cégnél, de az 5 nap túl hosszú időnek tűnt a bölcsis napok között, úgyhogy inkább 3-szor megy egy héten. Így jobban eloszlanak a napok és  hamarabb bele tud rázódni az ottani rutinba.

Csak úgy érdekességként: a bölcsödék és óvódák itt általában magán intézmények, szóval fizetősek. Vannak különféle opciók: fél nap, egész nap, adnak-e ételt vagy vinni kell stb. Ha nyaralni megy a család vagy beteg a gyerek és nem megy oviba, a díjat akkor is fizetni kell. A mi ovinkban ha valaki odajár már minimum egy éve, akkor a szabadság/nyaralás időtartamára adnak féláras kedvezményt. Három éves kor felett az állam támogat heti húsz órát.

Beköltöztünk, háztuning és egyebek


Sikeresen beköltöztünk, egész jól ment a ki-be pakolás is, kismanó nem hátráltatott sokat. :)

Az első nagy feladat az falbontás volt, az előző tulajok a garázsból szobát csináltak, amire nekünk nincs szükségünk, viszont a garázsra igen, úgyhogy a második hétvégét falbontással és törmelék eltakarítással töltöttük.
Ahogy az megszokott errefelé, fűtés nem volt a házban, csak egy inverteres klíma (heat pump) a nappaliban, úgyhogy az volt a következő projekt. Már a másik házban is szerettünk volna központi fűtést (ducted system), de ott nem volt elég hely sem a ház alatt, sem a tetőtérben. Viszont legalább akkor kiolvastunk mindenféle szakirodalmat hogyan is működik stb, szóval tudtuk hogy ebben a házban mindenképp olyat szeretnénk. Múlt héten be is szerelték, mostmár csak a beállítással játszunk, hogy megtaláljuk az ideális hőmérsékletet minden szobára. Sanszosan mire kitaláljuk, addigra már nem kell fűteni. :)

A következő móka az glettelés meg festés lesz: eltüntetni az előző tulaj falraszerelt tv-jének a nyomát és a nappaliból leszerelt klíma helyét.  Ezt remélhetőleg befejezzük jövő héten és akkor jöhet a láblógatás. :)

Egyébként nagyon szeretünk itt lakni, a környék szép, eszméletlen csendes és rengeteg a napsütés :) Szerintem sosem fogjuk megunni hogy a tengert nézhetjük egész hazaúton, amíg be nem kanyarodunk az utcánkba.

Szomszed postalada :)


Dupla szivárvány







Az előző poszthoz még :)

Tegnap sütött a nap, gondoltam felteszek akkor már egy világosabb képet is :)


Kevesebb mint egy hét van a költözésig. Izgalmas is, ugyanakkor nem jó belegondolni hogy milyen klassz egy babával előadni a pakolást miközben ő rámol kifelé a dobozból :) Na de majdcsak lesz valahogy :) Visszaszámlálás indul. :)

Helyzetjelentés avagy házvásárlás 2.

Na, jól eltűntem megint. Az utolsó bejegyzésben írtam hogy el kezdtem dolgozni, na ezt még sikerült felülmúlni egy házvásárlással is. Jövő héten költözünk, úgyhogy még annál is jobban el leszek havazva mint ahogy eddig voltam. :)
Még tavaly kezdtünk el nézegetni házakat kicsit északabbra, de nem igazán találtunk olyat, ami megfelelt volna az összes lényeges kritériumnak, plusz kellőképp lefoglalt minket a kislányunk is, szóval valahogy elmaradozott a nézelődés. Aztán egy hónappal ezelőtt egyszercsak felbukkant egy ház ami már majdnem minden feltételnek megfelelt, úgyhogy gyorsan tettünk egy ajánlatot, amit el is fogadtak.

Többféle módja is van a lakás/ház vásárlásnak errefelé, én kettőről tudok beszámolni személyes tapasztalat alapján.
Az ingatlant meghirdetik a neten-újságban és ebbe a hirdetésbe általában beleírják hogy mikor lehet a házat megnézni (open home). Szóval az első házat (amiben most lakunk) szimplán meghirdették eladási árat feltüntetve a neten. Mi tettünk egy ajánlatot, ami nem tetszett a tulajnak, de mondott egy másik összeget, majd mi mondtunk stb amíg mindenki egyetértett. Majd papírmunka, pecsét, bank stb és 1 hónap múlva költöztünk.
A másodiknál úgy hirdették meg a házat hogy aukción akarták eladni, szóval nem jelöltek meg árat a hirdetésban. Mivel egymás után két hétvégén is megnéztük a házat és tetszett, megkérdeztük az ingatlan ügynököt hogy mégis milyen árkategóriában gondolkodnak az eladók. Ő mondott egy nagyjábóli összeget és mi arről küldtünk a tulajoknak egy aukció előtti ajánlatot. Ezzel azt értük el, hogy nem kellett megvárni a hó végi aukciót, hanem 2 nappal az ajánlat utánra előrehozzák vásárt, ezáltal megszabadultunk jó pár esetleges érdeklődőtől. Ami necces ebben az eljárásban a normál aukcióhoz képest az az hogy ilyenkor az ajánlott ár lesz a kezdő licit, onnan indul az árverés.
Szóval sikerült megnyernünk az árverést, mostmár a pakolás és költözés van hátra.

Most így hirtelen ennyire futotta, majd talán a költözés után lesz egy kicsit több időm. :)

Ez a tengerpart az út túloldalán (6 perc sétára) van az új háztól. :)

Vihar után

Csendélet



Munka

Tudom, jól eltűntem, de kicsit behavazódtam az elmúlt hónapban. Kb 2 hónappal ezelőtt kaptam egy emailt a főnökömtől, hogy ugyan tudja hogy minimum 1 évig itthon szeretnék maradni babázni, de mégis nem tudnék-e visszamenni dolgozni. Felhívtam és mondtam hogy semmiképp nem szeretnék előbb visszamenni, sőt. És hogy ha arról van szó, akkor köszi, nem kell fenntartaniuk a pozíciómat nekem.
Erre mondta hogy igazából pont ellenkezőleg, mert már 3 embert vettek fel mióta eljöttem, de egyik sem vált be és óriási káosz meg dráma van és nem szeretnék elveszíteni az ügyfeleimet.
Szóval előálltak azzal az ötlettel hogy dolgozzak itthonról, csak ne kelljen már még egy új emberrel vesződni.
Végül beleegyeztem, azzal a feltétellel, hogy a kicsi az első, tehát a vele töltött lehetséges időt nem fogom munkával tölteni, de alvásidőben vagy esténként dolgozom amennyit tudok, hetente beküldöm hogy hány órát melóztam és kész, majd írtam egy listát hogy miket tudok bevállalni. Mindenki egyet értett a feltételekben, gyorsan ide is hozták nekem a laptopomat meg telefont mielőtt meggondolom magam. :) Úgyhogy mostmár kb 1.5 hónapja dolgozó anyuka vagyok, ezért is hanyagoltam a blogot kicsit, arra már tényleg nem jutott idő. Sőt az elmúlt két hétben full time (teljes állásban?) dolgoztam, mert a saját melóm mellett még helyettesítenem kellett az egyik kollégát is aki elment szabira.

Azért néha még mindig gondolkodom hogy jó ötlet volt-e hogy igent mondtam, mert egy magamfajta munkamániásnak nagyon nehéz betartani hogy csak x időt szánjak melóra és ne stresszeljek határidők miatt stb. Igazából próbálom hosszútávra nézni ezt és úgy állok hozzá, hogy mivel én most "kisegítem" a céget, később ők is így fognak hozzáállni dolgokhoz. Az az egy hátránya megvan ha az ember elköltözik a világ másik végére hogy ugye nincs segítség (rokonság, nagyszülők stb) szóval ha később netán itthon kell maradnom a kicsivel vagy bármi, akkor a cégnél látják hogy ez az otthonról dolgozósdi működik és nem lesz probléma.

Szóval nem vesztem el, csak behavazódtam, de most majd kezdenek lecsillapodni a dolgok munka téren, úgyhogy talán lesz időm írni. :)




Terhesgondozás, gyes stb

Gondoltam megírom hogy is mennek errefelé a dolgok gyermekvállalás témakörben, hátha valakit érdekel vagy esetleg aktuális.

Három féle terhesgondozási lehetőség van:

1) kórházi midwife (szülésznő) - anyukajelölt nem választ egy konkrét személyt, mindig az éppen műszakban levő midwife fogja vizsgálni. Ergo, előfordulhat hogy a szülést egy olyan valaki fogja levezetni, akivel még nem is találkoztak a szülők. Ezt fedezi az állami eü ellátás, szóval ingyenes az arra jogosultaknak.
2) Privát midwife - anyukajelölt választ egy konkrét személyt, aki végigkíséri a terhességet és levezeti a szülést. Ezt fedezi az állami eü ellátás, szóval ingyenes az arra jogosultaknak.
3) Orvos - ez elég egyértelmű, szülőjelöltek választanak maguknak orvost, aki végigkíséri a terhességet és levezeti a szülést. Ezt nem fedezi a standard eü ellátás, pár ezer dollárba kerül. Magánbiztosítók általában visszafizetik egy kis részét ennek a számlának.

Szerintem az első két opció a leggyakoribb, nemcsak azért mert térítésmentes, hanem mert igazából a szülésznők azok, akik a legtapasztaltabbak e téren. Ha orvost választ a delikvens, egy midwife akkor is jelen lesz a vizsgálatoknál-szülésnél. Egy abszolút komplikációmentes szülésnél nincs is igazán olyasmi amit egy orvos tudna csak és a midwife nem. 

Aztán ezeket a fenti opciókat még lehet variálni, hogy otthon, szülőotthonban vagy kórházban akar szülni anyuka.

Vannak mindenféle szülésfelkészítő tanfolyamok is, kórház által ingyenesen vagy privát helyeken fizetős rendszerben.
A kórház szervez oktatólátogatást is, ahol körbevezetik a szülőjelölteket, megmutatják mi hol van, mi hogy van stb.

Szabadság-Szülési szabadság:
-10 nap spéci szabadság, amit orvosi vizitekre, ultrahangra stb lehet elhasználni.
-Egy éves munkaviszony után jár 52 hét szülési szabadság, ami azt jelenti hogy a munkáltató 1 évig köteles fenntartani a munkahelyet. Ebből az egy évből 14 hét az ami fizetett (az eredeti fizetés egy töredéke) az utána levő időszak fizetés nélküli
-Apukának is jár két hét szabi szülés előttre vagy utánra

Én csak a kórházi ellátásos részről tudok nyilatkozni privát midwife-al, az otthonszülős-meg medencés-fürdőkádas-szülőotthonos élményekről fogalmam sincs. :)

Szóval a kórház nagyon jól felszerelt. Két részből áll: van a vajúdó rész, itt van a szobában hiper-szuper fotel apukának amiben még aludni is lehet ha akar, tv, cd lejátszó stb. Van 3 jacuzzi is az osztályon, ha valaki ilyesmire vágyik, csak előre kell szólni a szülésznőnek és akkor tuti lesz hely. Meg van konyha ahol apuka ihat kávét-teát, vagy bedobhatja a mikróba a melegitos párnát anyukának stb.
Aztán szülés után átkerül a család a szülészetre, ahol van mindenféle szoba, én egy 1 ágyasban voltam, ahol volt kis asztal, fotel apukának, fürdő-wc stb. Ugyanezen a folyosón van 2 konyha is, hogyha anyuka netán megéhezne a kórházi kaján felül, akkor még van piritós kenyér, vaj, lekvár, muffin, gyümölcsök, kávé-tej-tea stb (ingyen)

Normál komplikációmentes szülésnél azt hiszem 1-1.5 nap után hazaengedik az embert, ha tévedek akkor majd vki csak kijavít, amúgy meg ha galiba volt akkor 5 nap után van eltáv.

Összességében én kívánni sem tudtam volna jobb ellátást szerintem, minden tiszta és rendezett volt, hagytak minket szépen csendben kettecskén a szobában és ami a legszimpatikusabb volt, hogy amikor kiderült/eldöntődött hogy itt márpedig vészhelyzet van, akkor sem pánikoltatott senki, nem volt dráma, mindenki tette a dolgát és kész.










Névváltoztatás

Gondoltam megosztom a tapasztalatot hogy mi a menete egy névváltoztatásnak errefelé hátha valaki másnak is olyan remek keresztneve van, hogy van angol megfelelője és lehet angolosan is ejteni de fura, magyar módon van írva és akkor könnyen előfordulhat hogy a világ ezen részén amerre jár, mindenhol máshogy fogják betűzni a nevét, ami utána jópofa kis galibákat tud okozni.
Az enyémet hivatalos helyeken 5 (!!) különböző módon sikerült eddig leírniuk, ami nagyon klassz mikor megkérnek hogy betűzzem és utána közlik hogy én ugyan nem jártam még ott/nem vagyok a rendszerben/ilyen név nincs is/tuti én vagyok én, mikor születtem?

Szóval a folyamat nagyon egyszerű: rezidensnek (letelepedési engedéllyel rendelkező személy) vagy állampolgárnak kell lenni, ki kell tölteni egy papírt hogy 'ez vagyok --> ez szeretnék lenni' (erre azért vannak szabályok hogy milyen neveket lehet választani), befizetni a díjakat és várni hogy megjöjjön postán a névváltoztatási okirat.

Az egész móka 2 héten belül megvolt: ebben benne volt az is hogy le kellett fordítanom a születési anyakönyvi kivonatainkat aztán hitelesítettni, majd másolatot csinálni a házassági kivonatról és hitelesíttetni, postáztam az egész pakkot és kb másfél hét múlva már meg is jött az okmány.

Az ezzel járó ügyintézés is igen barátinak tűnik eddig:

-Jogosítvány: az ember bemegy a legközelebbi AA kirendeltségre,  néni lefénymásolja a bizonyítványt az új névvel, csinál egy új fényképet, elveszi a régi jogsit, ad egy ideiglenest amíg az új kártya megjön (elvileg 2-3 hét).
-Kocsi biztosítás: Ha az AA-nél van biztosítás, egy másik ablaknál egyúttal gyorsan át is lehet iratni a nevet a rendszerben.
-Adóhivatal: Az IRD weboldaláról letölthető egy erre az esetre vonatkozó nyomtatvány(1 oldal), kitölt, fénymásol mellé egyet a névváltozós papírból és beküld postán. Plusz célszerű adni egy másolatot a melóhelyen is.
-Bank: Névváltozós papír vagy új jogsi bemutat, ügyintéző lemásolja és átírja az átírnivalókat a rendszerben.


Ezek a fontosak, a többi helyen meg majd apránként lehet szólni és kész. :)



A baleset és ami utána jött (18.Aug. 2013)

Egy ideje már vacilláltam hogy megírjam-e ezt a bejegyzést: a másik blogon nem akartam, az mégiscsak amolyan baba-blog, ide meg egy picit túl személyesnek tűnt, de végülis ez a blog rólunk és az itteni életünkről szól, szóval elfér. Még most is felkavar a téma, szóval nem tudom mennyire lesz össze-vissza ez az iromány. De remélem ha most kiírom magamból, megszűnnek az időnként visszatérő flashback-ek.

Előre szólok: Hosszú poszt lesz, érzelgősebbek, netán várandós anyukák inkább hagyják ki ezt a bejegyzést.

Soha nem gondoltam volna hogy életem legszebb időszakában fogom átélni életem legszörnyűbb élményét is, de mégis így alakult. Hét év után abban a hitben élve hogy nekem aztán nem lehet gyerekem vagy nagyon über nehezen, 2013 januárban mégiscsak megtörtént a csoda, terhes lettem. Az egész várandós időszak egy könnyű séta volt, se rosszullétek se semmi, dolgoztam tovább, hétvégente kirándulgattunk szóval igazi idilli, képeslapra illő időszak volt.

Aztán az egyik ilyen kirándulás alkalmával, 33 hetes terhesen bekövetkezett a horror, autóbalesetünk volt. A szembe jövő sávból egy autó teljesen átjött a mi sávunkba és frontálisan ütköztünk, mindketten 50-nel mentünk, tehát mintha százzal csattantunk volna. Olyan gyorsan történt, hogy én épp kérdeztem volna férjet hogy "ez meg mit csinál?", de ebből csak az "ez mit csi"-ig jutottam majd snitt és a következő kép az füst, légzsák por, én fulladok, légzsákok mindenfelé kinyílva, emberek szaladnak a kocsi felé. Férj az aggódástól fittyet hányva minden elővigyázatosságra kiugrott a kocsiból, átszaladt az én oldalamra hogy megnézze nem-e vérzek vagy mi van. Nagy nehezen sikerült kiszállnom a kocsiból és leültünk egy buszmegálló padjára. Egy járókelő gyorsan elvette a telefonunkat hogy hivja a mentőket, még beszélt a telefonon, amikor megjelentek a tűzoltók. Akkor nem is esett le hogy ez meg hogy történhetett, a másnapi újságból tudtam meg, hogy a tűzoltóságtól kb 150 meterre voltunk és hallották a csattanást.
Egy marék tűzoltó körénk sereglett, kérdezgettek, vérnyomást mértek stb. Közben megérkeztek a rendőrök-helyszínelők is, ők Andrást faggatták gyorsan, amíg vártuk a mentőt.
Megérkezett a mentő és már úton is voltunk a kórházba. Kaptam egy jeges pakkot a hasamra, hogy felébresszük a babát, merthogy a hidegtől elkezdenek mozogni állítólag. Kb 5 percenként mérte a vérnyomásomat a mentős csávó, amin kicsit sem segített hogy közben kérdezgette hogy 'na, rugdos már a baba?' és én kénytelen voltam nemmel válaszolni.
Megérkeztünk a kórházba, ahol egy egész orvos csoport várt minket mindenféle részlegekről. A baleseti sebész vázolta a helyzetet a többi dokinak gyorsan hogy mindenki képben legyen, én ekkor tudtam meg amit addig eltitkoltak előlem, hogy a srác aki okozta a balesetet a helszínen meghalt.
Az egyik balesetis doki megpróbálta elcincálni Andrást ellenőrizni, de ő nem akart egyedül hagyni, szóval ott vizsgálták meg mellettem.

Addigra már elég egyértelmű volt hogy bordatörésem tuti van, úgyhogy gyorsan elmagyarázták hogy terhesen ugyan nem kéne röntgenezni, de ebben az esetben muszáj, és hogy jól betakarnak majd ólom mellénnyel és gyorsak lesznek meg minden, de meg kell nézni hogy a tüdőm stb nem sérült-e.
Na miután ez megvolt, meg férjet is bekötözgették még kaptam egy ragtapaszt a fejemre (a napszemüveget odacsapta a légzsák kicsit), aztán törött bordákkal, törött farcsont - és szegycsonttal kéken-zölden "pompázva" rákötöttek mindenféle kütyükre hogy figyeljék a baba szívverését meg az én vérnyomásomat. Mary, a fogadott szülésznőm pont bent volt a kórházban egy másik anyukával, úgyhogy szóltak is neki. Azonnal leszaladt hozzám és ott maradt velem egy darabig, elmagyarázta hogy mit mutatnak a különböző bizgentyűk és próbált megnyugtatni, nagyon jól esett. Éjszakára ott tartottak a sürgősségin, reggel pedig miután a vérnyomásom a stabilizálódott, elvittek ultrahangra, amit én nagyon vártam már, hogy megnézzék minden rendben van-e picivel, majd áttoltak az általános osztályra. Idejött a fizikoterapeuta is hozzám, meg kaptam két szteroid injekciót, ezzel rásegítenek a baba tüdejének fejlődésére ha netán megindulna a szülés.

A szobatársak furcsállották hogy miért vagyok ott, hisz az nem a szülészet, de miután mondtam hogy balesetünk volt, akkor már értették. Az egyik néni felpattant az ágyról, odahozta az aznapi újságot és egy képre bökve megkérdezte hogy ugye ezek nem ti voltatok? Ránéztem a képre, de nem tudtam kinyögni rendesen hogy igen, csak bólintottam és belül nagyon örültem hogy András olyan alapos kutatást végzett a 'milyen autónk legyen' témakörben. Szegény járgány még az első szervizét sem érte meg, alig 4 ezer kilométer volt benne, de nagyon jól szolgált.
Napok teltek el, én csak feküdtem a kórházi ágyon, próbáltam nem bőgni minden percben. Pár nap múlva volt egy ultrahang, ahol engem vizsgáltak megint, aztán András megkérdezte a szonográfust hogy nem lehetne-e hogy megmutassa a babát utána, merthogy engem marhán nem érdekelt a vesém meg a májam meg tudomisén, de a kis prücsök annál inkább. A néni egy pillanatra megállt, majd mondta hogy de igen sőt, és elnézést kért, amiért senkinek nem jutott ez eszébe előbb. Megnézegetett mindent, majd mondta hogy úgy tűnik minden rendben a kicsivel. Tök aranyos volt, még a végén ki is nyomtatott egy kis elmosódott arcocskát egy A4es lapra, hogy tudjak mit nézegetni.

Egy hétig voltam a kórházban, majd hazaengedtek szigorú ágynyugalomra ítélve. Épphogy beültem a kocsiba (az enyémet használtuk, a másik ugye totálkár lett) rámtört egy pánikroham (életemben nem volt még olyanom), úgyhogy még úgyis hogy közel lakunk a kórházhoz eltartott egy darabig míg hazaértünk.
Még azon a hétvégén átjött Mary (szülésznő) hogy megtanítsa Andrásnak hogy adja be nekem a hasi injekciót. Minden nap kaptam egyet a nem mozgás miatt trombózis megelőzés céljából.

Két hét múlva kellett először visszamenni a kórházba ultrahangra. Azt gondoltam az autózásnál szarabb dolog már nem lesz, de sajnos tévedtem. Az ultrahangon kiderült, hogy a baba megállt a növekedésben és pontosan akkora mint a baleset előtti mérésen. Na ezzel a papírral lifteztünk fel az emeletre az orvoshoz. A doki mondta hogy most ne csináljunk semmit, menjek haza, pihenjek és előírt egy hízlaló kúrát. Na nem mintha nem lettem volna már elég nagydarab a fekvéstől stb, hanem hogy hátha akkor átmegy egy picit több kalória a babának. Két hét múlva menjünk vissza megint ellenőrzésre.
Eltelt a két hét, az ultrahangos becslés szerint volt egy pici gyarapodás, úgyhogy mehetünk haza és majd a kiírás napján jöjjünk be megint hogy megnézzük mi is legyen végül, hogy tudok-e majd szülni rommá tört csontokkal stb.

Kiírás napján reggel mentünk is a kórházba, ahol Mary azzal fogadott hogy akkor maradjak is én már ott, megindítják a szülést. Na mondom ennek a fele sem tréfa, még jó hogy a kórházi pakk már hetek óta be volt készítve a kocsiba.
Teltek az órák, az kiderült hogy a pár héttel azelőtti ultrahangos becslés tévedett egy pettyet, a placenta is sérült stb. Most nem mennék bele az ijesztő és félelmetes részletekbe, lényeg a lényeg minden jó ha a vége jó: aznap este 9kor császármetszéssel és kicsit picurkán de egészségesen megszületett a mi gyönyörű kislányunk. :)

Mozi

Már a bevásárló központok családbarátisága is kellemesen érintett, de múlt héten sikerült még jobban meglepődnöm.
Van baba-mama mozi! Hétfőn, szerdán és pénteken különböző időpontokban napközben vetítenek mozifilmeket (legújabb filmek) kifejezetten kisgyerekkel rendelkezőknek.
Az e-heti baba-mama találkát ide szerveztük és utána elmentünk ebédelni. :)

A mozijegy feleannyiba kerül, mint az esti előadásra és ehhez két jegyet is kap az ember, szóval hogy az egyik melletted levő ülés is a tiéd, ezáltal van hova pakolni a cuccaid vagy letenni az alvó babát. Plusz a terembe belépve egy rendes pelenkázó asztal is található.
Kis lámpákat égve hagynak, hogy ne kelljen vakoskodni, a hangerőt folyamatosan szabályozzák, hogy ne legyen durván hangos, mint egy normál vetítésen. És tényleg, Lexie simán el tudott aludni a film közben.

Egy kis extra info a bevásárlóközpontos bejegyzéshez

Ami az előző posztból kimaradt: természetesen vannak liftek és mozgójárdák (így hívják?) is hogy lehessen az emeletek között száguldani. :)
A pláza ahova mi járunk annak az alsó szintjén van a szupermarket is, ahol a bevásárlásokat szoktuk megejteni.

A balesetből úgy-ahogy felépülve, pár héttel szülés után gondoltam megnézem hogy megy a nagybevásárlás gyerekkel. Azt nem tudtam hogy is fogom én ezt kivitelezni, de gondoltam majd lesz valahogy.
Kellemes meglepetésként ért, hogy a családi parkolók mellett van egy külön bevásárlókocsi szekció: az egyik fajtára a bébi ülést / hordozót lehet rátenni, a másikra meg kis műanyag ülőkék vannak hegesztve. Szóval nagyon szuper, mert a gyerekülés nem veszi el a helyet a bevásárlókocsiban.

Ma voltunk vásárolni, úgyhogy csináltam pár képet (telefonos minőség) gyorsan a baba-mama szobáról is.

A középső az a kocsi amire a gyerekülést lehet tenni

Játszósarok a 'Parents Room'-ban

Pelenkázó, mikró, tv stb.

A bevásárlóközpont rejtelmei :)

Mivel nem volt aktuális, sosem szenteltem figyelmet hogy vajon mennyire gyerek-szülő barátok itt a bevásárlóközpontok. Többször láttam a "Parents Room" (Szülők Szobája) táblát a mosdó mellett, de sosem tulajdonítottam jelentőséget ennek, azt gondoltam hogy egy pelenkázó helység zárt ajtók mögött. :)

A minap aztán jól meglepődtem, amikor besettenkedtünk - ez egy teljesen felszerelt helyiség. Van benne egy szép nagy játszósarok totyogós gyerkőcőknek, fotelek apukáknak-hozzátartozóknak, akkora szoptatós fülkék (értelemszerűen egyesével) hogy a babakocsi is befér és a fotel is kényelmes, mikró, tv, pelenkázó asztalok, kézmosócsapok.

Ezután gondoltam utánanézek milyen más családbarát dolgok vannak, amiket eddig nem figyeltem. :) Íme:
-Minden szinten van külön parkolóhely a babakocsival érkezőknek közel a bejárathoz.
-Lehet babakocsit bérelni az ügyfélszolgálaton (díjmentesen)
-Lehet bérelni kis mini járművet (kis pedálos kocsi) a gyerekeknek. (ennek van egy minimális díja)
-Havi egyszer van 2 órás baba-mama klub: a gyerekeknek játszóház és kézműves program, anyukáknak meg ingyenes kávé.
-Kölyökklub - ingyenes tagság és időközönként mindenféle ajándékokat kapnak a gyerekek és nyereményjátékokon is részt vesznek.

Kellemes meglepetésként ért mennyire odafigyelnek hogy mindenki jól érezze magát. Ugyan ezután sem fogom a plázában tölteni a mindennapjaimat, de jó tudni hogy mi minden rendelkezésre áll, ha szükség lenne rá. :)

Befejeződtek a munkálatok

Múlt héten sikerült befejezni a házat, kifestettünk, kigazoltunk és a szőnyeget is lerakták.
Sajnos "előtte" képeket nem csináltam, úgyhogy csak egy-két "utána" képet tudok feltölteni.

Nappali

Kert

Már csak egy nagytakarítani kellett és meghirdetni a kecót.
Két hetet adtunk nézelődésre, csak úgy mint 2.5 évvel ezelőtt, most is akadt néhány érdekes jelentkező. Még mindig meglepődök, hogy az emberek mennyire nem olvassák el a hirdetést rendesen. Beleirtuk hogy nem dohányzóknak és háziállat nélkül, de mintha nem is említettük volna. :)
"Kedvenc" jelentkezők:
1) néni akinek macskája van. Mikor mondom neki hogy igazából kisállat nélkül szeretnénk valakit, akkor ő azt válaszolja, hogy de ez nem egy akármilyen sima macska, ez egy nagyon okos és jó macska. :)
2) "mi egy igazán csendes pár vagyunk." Ugyan van egy dobszerkóm, amit hoznánk, de nem nagyon használom, szóval csendesek vagyunk. 
3) Két kisgyerek és egy kutya is - még jó hogy a "háziállat nélkül" több helyen is benne volt a hirdetésben. Plusz egy egy háloszobás (plusz nappali) házban nem tudom hogy gondolták ezt. :)
4) Munkanélküli segélyen levő házaspár két macskával.
5) Fiatal pár, a srác a ház előtt a kapubeállóban (!!) dobta el a cigi csikket, és a dohányoztok kérdésre simán mindketten rávágták, hogy nem.

Persze voltak értelmes jelentkezők is, sikerült is választanunk egyet.



Bejelentkezés - Bérlemény dráma

Na jól eltűntem megint, de elég elfoglalt voltam / vagyok az utóbbi időben.

Amikor még bérlők voltunk, a tulaj mindig agyondicsért minket és sosem értettem miért, hisz nekünk az (volt) magától értetődő volt hogy rendben tartjuk a házat, ha valami elromlik megcsináljuk vagy megcsináltatjuk stb. Na mostmár értem miért voltak a nekünk természetesnek tűnő dolgok kuriózumok.

Január elsejével kiköltöztek az albérlőink (átköltöztek Au-ba) és nem túl klassz állapotban hagyták a házat, úgyhogy azon dolgozunk szorgosan. Az mind semmi, hogy:
- a ház mögött térdig ér a gaz
-a takarításról kicsit más fogalmaink vannak, nekem ez még koszos
-a füstjelző non-stop csipog, mert kéne bele elem
-a szobák felében vaksötét van, mert az égő biztos nagyon drága volt
-a szőnyegen több helyen is mindenféle kimoshatatlan foltok vannak
-törött szobaajtó
-törött villanykapcsoló (nem a keret, hanem a konkrét kapcsológomb)
de hogy volt egy kis probléma a tetővel, ezért beázott a ház és erről nem szóltak, na az marhára bosszantó. Sajnos azt sem tudjuk mióta zajlott, több mint 2 évet laktak a házban. Így lehet egy pár száz dolláros és max egy napos melóból több ezer dolláros hetekig tartó kárt csinálni.

A tetőt befejezték a héten. Megvettünk minden egyéb hozzávalót, tegnap befejeztük a szigetelést, meg felraktuk a plafon elemeket (bazi nehezek azok a lapok), férj kiglettelt mindent, úgyhogy már "csak" a festés van hátra, meg hogy lerakassunk egy új szőnyeget. Remélhetőleg február közepétől-végétől ki tudjuk adni megint.

Lexie kint üldögélt a dekken (teraszon?) a kisszékében és amikor a plafon elemeket kalapáltuk, csak úgy "mondta" a magáét. Be sem állt a szája úgy gügyögött, nagyon cuki volt. :)

2014 Első bejelentkezés

Mivel a freeblog teljesen megadta magát, így értelemszerűen nemcsak olvasni nem lehet a blogot, de én sem tudok belépni hogy írjak. Mázli hogy van a neten egy wayback machine nevű oldal, ami csinált néhány mentést a régi irományokról, úgyhogy most apránként próbálom őket idemásolni, sajnos az egész 2013-as év elszállt.

Szóval élünk-virulunk, mostmár hármasban: októberben megszületett gyönyörű kislányunk Lexie :)

Alexandra (Lexie)


Még nem tudom milyen gyakran fogok írni, de azért majd igyekszem. Ha összeszedtem kicsit a gondolatokat, akkor fogok majd írni kórházi tapasztalatokról (kétszer is voltam), hogy hogy van itt a terhesgondozás-szülés-"gyes" stb.

Szívesen veszek kommenteket vagy emailt hogy kit mi érdekel és akkor arról írok.