Mozi 1.

2008. 06. 26. - írta scarpetta
Kategóriák: Eszmefuttatás, NZ vegyes

Mostanában volt időm filmeket nézni, úgyhogy az elkövetkező napokban nem ússzátok meg, mindegyikről fogok írni pár sort. Kezdjük Banderas idei filmjével, a My mom's new boyfriend-del (remélhetőleg a magyar címe Anyám új pasija).
Egyes állítások szerint a film egy Alfred Hitchcock mű, a Fogjunk tolvajt! remake-je, amivel én nem feltétlenül értenék egyet. A közös vonás összesen annyi, hogy mindkét filmben van szerelmi szál, és tolvaj szépfiú is. Na most ennek tudatában végülis majdnem bármelyik film remake-je is lehetne. :)
A sztori röviden egy aggodalmaskodó FBI ügynökről szól, akinek feladatul adták, hogy a kissé ledér anyja,és annak legújabb szeretője után kémkedjen, akit egy nemzetközi tolvaj-kartellel hozott kapcsolatba az FBI.
Ennél többet sajnos nem írhatok, mert az már erősen spoiler lenne, én meg nem akarnám lelőni a poént.
Na jó, egy mondat a film végéről,ami így leírva nem vicces, de mikor láttam, én visítva röhögtem:
Rosszfiú 1:-And what part of the family are you?
Efbiájos bácsi:-I'm not related to anybody I just think she is hot.

Szereplőgárda: Antonio Banderas, Meg Ryan, Colin Hanks, Selma Blair
Rendező: George Gallo

Vihar

2008. 06. 26. - írta scarpetta
Kategóriák: NZ vegyes

Új Zélandra beköszöntött a tél a maga igazi félelmetes valóságával. Tegnap este szakadó jégeső, óriási szél, majd villámlás-dörgés és az áramnak lőttek. Nem csak nálunk, egész Glenfield sötétségbe borult. Ezáltal volt alkalmunk egy kis időutazásra, vissza a múltba.Na jó, ez így nem teljesen igaz, de kipróbálhattuk, milyen érzés makk sötétben mobiltelefon világítással gyertyát/elemlámpát keresgélni, hogy azok leheletnyi fényével elővarázsolhassunk még egy plusz takarót, hogy ne fagyjunk jéggé reggelre. Szóval beburkoltuk magunkat a takaró alá, lévén hogy fűtés ugye áram híján nem volt, én meg azon töprengtem, hogy milyen remekül fog megromlani az összes kaja a hűtőben és fagyasztóban. Hogy ne legyen olyan unalmas nézni a gyertyafényt a plafonon, előkaptuk a laptopot filmnézés gyanánt. Nem mondhatnám, hogy sokat segitett, ilyen borzalmasan vontatott tré filmet már régen láttam.
Öröm az ürömben, még nem értünk a film végére, amikor villódzva megjelent a kis piros 12:00 az ébresztőórán. Úgy tűnik, a mesteremberek igen hamar kiértek a helyszínre, hogy megoldják ezt az áramproblémát. És Lőn világosság.

Ezúton is köszönet nekik, hogy abban az ocsmány időben beáldozták magukat a lakosság kényelméért, és értem, hogy nem kellett álmatlanul forgolódnom azon töprengve, hogy mi lesz a hűtőben a kajákkal. :))

BCE pie és társai

2008. 06. 23. - írta scarpetta
Kategóriák: Gasztro

Régen írtam már kajákról, ennek több oka is van. Egyrészt kedves Judit barátnőm lecseszett, mint a pengős malacot, hogy nehogymár a scarpettából is gasztroblog legyen. :)) Másrészt diétán vagyunk, tehát egész héten párolt zöldséget eszünk némi párolt hússal.
Na a hétvégén kitaláltam, hogy talán kirúghatnánk kicsit a hámból, csinálnék valami szilárdabb kaját is.
Bacon-chicken and egg pie (Szalonnás-csirkés-tojásos pite)
Hozzávalók:
1 csomag short crust savoury pastry
1 csomag flaky pastry
1 fél csirkemell
350 g bacon
1 cs uj hagyma
4-5 tojás
Elkészités:
Várunk 2 órát, mire a tészták kiengednek annyira, hogy dolgozni lehessen vele, az idő alatt a csirke is kiolvad. :)
A csirkét sóztam-borsoztam, majd megpiritottam olivaolajon. Amig sült a hús, felkockáztam a bacont és felkarikáztam az új hagymát. Kiolajoztam picit a négyszögletes jénaimat, majd beleteritettem a short crust pastry-t. Ezt úgy ideális csinálni, hogy a tészta az edény teljes perem magassára rásimuljon. Erre rápakoltam a hagymát, szalonnát, csirkemellet, majd ráöntöttem a tojást. A tetejét befedtem a flaky pastryvel úgy, hogy a az alulra teritett tészta széleivel összenyomtam a fedő tészta szélét. Fontos, hogy teljesen "légmentesen" csatoljuk össze, mert így biztos, hogy megnő a piténk kellő magasságúra. A tetejét megkentem tojással, majd 175 fokos sütőben sütöttem kb 35-40 percet. A sütőből kivéve hagytam kicsit hűlni (kb 10 percet), majd felszeltem, és salátával megettük. Nagyon finom volt.
A tésztákkal kapcsolatban: otthon nem tudom, milyen néven lehet kapni, ha egyáltalán. Itt minden szupermarketben megtalálható a mirelit pultban Edmonton's márkanévre hallgat, amit én vettem (Sure to rise-ezt kifejezetten pappitonak:)) ). Természetesen nem fogy el a teljes csomag, amennyi kell azt kiveszi az ember, a többi mehet a fagyasztóba.
Kép most sajnos nincs, mire észbekaptam, már elfogyott az étek. De legközelebb (merthogy ízlett a dolog) ígérem kattogtatok, és pótolom.
 
Desszertnek Nigella Lawson régimódi csokoládétortáját sütöttem. Egyszerű elkészíteni, de nekünk nem igazán jött be. Bár az hozzátartozik a kérdéshez, hogy ha már torta/édesség, akkor mi nem rajongunk a keserű dolgokért. Szóval akik szeretik a minőségi étcsokis dolgokat, nekik nyugodt szívvel ajánlom.
Hozzávalók:
Torta:
200g liszt
200g cukor
1,5 teáskanál sütőpor
40g jó minőségű kakaó
175 g vaj
2 nagy tojás
2 teáskanál vaníliakivonat
1,5 dl tejföl
Krém:
300g porcukor 
75g vaj
180g jó minőségű étcsoki (70%)
1,5 dl tejföl
1 teáskanál vaníliakivonat


Először a tortát készítjük el. A hozzávalókat beledobáljuk a food processorba (robotgép), és összekeverjük. Nigella két 20 centis tortaformába osztotta el ezt a mennyiséget és úgy sütötte meg. Mivel nekem a két tortaformám véletlenül sem egy méretű, ezért én a nagyobbikat kivajaztam és abba öntöttem bele az összes tésztát. Kb 30-35 percig sütöttem 180 fokos sütőben. Amig ez történt, elkészítettem a krémet. A csokoládét és vajat gőzfürdőn megolvasztottam, majd belekevertem a többi hozzávalót. Amikor a torta kihűlt, félbevágtam, és megtöltöttem a csokis krém 1/3-ával, a maradék krémet pedig rákentem a tetejére és az oldalára. Majd hűtőben pihent kicsit, mielőtt tálaltam.

Beszélek a semmiről kicsit

2008. 06. 20. - írta scarpetta
Kategóriák: NZ vegyes

Könnyelműen ígéretet tettem többeknek, hogy én majd szorgosan jelentkezem, és fogom írni a blogot. Nem gondoltam volna, de ez egy igen nehezen megtartható ígéret.
Igazából éljük a szürke hétköznapokat, semmi eget rengető dolog nem történik velünk. Néha olvasok vagy látok a tv-ben érdekes dolgokat, mondom is magamnak, hogy na ezt majd feldobom a blogra, majd mire ideérek, elfelejtem. :)
A Zuram még mindig várja az útlevelét, amiről fogalmunk sincs, mikor kapjuk meg végre. Az immigration elküldte az orvosi vizsgálat papirjait az ő orvosi csapatuknak, ha ők is rábólintanak, akkor már nincs semmi akadálya, hogy megérkezzen a vizum. Azt irták, hogy 3 hétig is eltarthat ez a dolog, de reménykedünk, hogy nem húzzák el addig.
Megérkezett az adószámom (10 nap alatt), amit szintén a postán igényeltem. Még mindig mókásnak tartom, hogy mindent a postán lehet elintézni. Kocsi átírás, kocsi regisztráció, adószám és még sok minden más. El kezdtem dolgozni, majd felmondtam, mert kaptam egy jobb ajánlatot, úgyhogy most ismét dolgozom, csak jobb kondíciókkal.
A suli jól megy, szokásomhoz híven halálra unom magam, úgyhogy amikor a végére érek az újság olvasásnak, akkor azzal szórakoztatom magam, hogy elmagyarázom egy-két embernek, mi is hangzott el addig az órán. Teljesen érthetetlen számomra, hogy felnőtt 40-42 éves embereknek mennyire nincs fogalma a mindennapi életben előforduló alapvetésekkel. Értem én, hogy más kultúrából jöttek, meg mások a törvények-szokások esetleg, de azért ez nem mentség mindenre. Mostmár eljutottam arra a szintre, hogy csak röhögök, vagy megjegyzéseket teszek magamban. Az egyik kedvencem, amikor a tanár szépen lassan elmond valamit, majd egy (max kettő) másodperc múlva jön a kérdés: Really? (Tényleg?) Most erre mit lehet válaszolni? Valószínűleg így van, különben miért tanitanák így? A másik ilyen, amikor ezredszer hangzik el az illető emberke szájából az eventhough (minden kérdés elején, ha nem éppen a Rilit használja). És nem csak a kérdés maga idegesítő, hanem a stílus, és kiejtés ahogy kérdezi az illető. Majd jön az érdeklődés, hogy én épp hol tartok a kitöltendő papíron, mire közlöm, hogy már rég befejeztem. Erre válasz, Tényleg?(Really?) De jó neked, jó keményen tanulsz, ugye? Na ez a pont, amikor nem tudom tűrtőztetni magam, merthogy genya vagyok, és csak annyit reagálok, hogy ehhez nem kell tanulni, mert evidens, egyértelmű, logikus stb. :) Na sebaj, még egy hét van vissza ebből a terminusból, aztán 3 hét szünetem lesz. :)

Szóval röviden ennyi van velünk, mondtam én hogy semmi izgalmas. :)

Életjel megint

2008. 06. 05. - írta scarpetta
Kategóriák: NZ vegyes

Most néztem, hogy már vagy 2 hete nem jártam erre. Igazából most sincs semmi érdekes, csak gondoltam jelzem hogy még élünk.
Az útlevelem megérkezett múlt héten, reméljük a Zuramé is érkezik hamarosan.
Ma voltam háziorvosnál, itt is csak pozitív tapasztalataim vannak. A dokinéni nagyon kedves, és hihetetlenül felkészült teremtés. És nemcsak hogy eszméletlen tudással rendelkezik, de türelmesen elbeszélget az emberrel, mindent elmagyaráz, megmutatja képeken, könyvben stb. Még a felírandó dolgokat is átrágta velem, hogy én mit gondolok, akarom-e stb-stb. És az a legviccesebb az egészben, hogy nem ismerősök ajánlották vagy ilyesmi, simán a telefonkönyvben találtam. Rákerestem a közeli rendelőkre, felhivtam őket, elmentem kitöltöttem a jelentkezős papírt, kaptam időpontot és kész.

Szóval ez is egy pozitívum a sok másik mellett.