Mozihét 3.

Na, jól beígértem a filmajánlókat, aztán eltűntem.
Sajnos igencsak be vagyok havazva mostanság, úgyhogy mégsem sikerült annyi időt szánnom a blogírásra, mint amennyit terveztem.
Most összegezve írok két filmről, nem lesz annyira részletes, de ez van, aztán majd valamikor jelentkezem még a többivel. :)

Up in the Air (Egek Ura)
Legjobb film Oscar jelölés, legjobb forgatókönyv a Golden Globe-on, amivel én tudnék vitatkozni, de hát ízlések és pofonok ugyebár. :)
Főszereplő George Clooney, aki nagyvállalati leépítésekkel keresi a kenyerét. Ezt úgy kell érteni, hogy amikor a főnöknek nincs elég mersze kirúgni 20 embert egy nap, akkor hivják Clooneyt, aki repülőre pattan, és megteszi helyette. Az élete tulajdonképpen abból áll, hogy repül keresztül-kasul Amerikában, megszállottan gyűjti a törzsutas mérföldeket, hotelből hotelba cuccol, eltávolodik a családjától és minden otthon töltött percet tragédiaként él meg. Egyik ilyen útja során megismerkedik egy nővel, aki miatt ez az egész kis nyugalmas, jól bejáratott élet a feje tetejére áll. Ennél jobban nem is mennék bele, nehogy lelőjjek bármit is.
A film veszett lassú, kb fél óráig vártam hogy majd beindul, aztán beletörődtem hogy végülis nem fog. :)
Úgy tudnám megfogalmazni talán, hogy egy utazós-beszélgetős-élet értelmét keresős film. Sok humort ne várjunk, azért az ugye nem olyan vicces, mikor a válság közepén kivágják az utcára a családos embereket.
Összességében nem rossz film, azt nem mondom, hogy többször megfogom nézni, mert sanszosan nem, de egyszer megéri mindenképp.

The Blind Side (magyar címet nem tudok)
Oscar jelölés: Legjobb film, Legjobb színésznő
Golden Globe díj:Legjobb drámai színésznő

Talán ez a másik olyan film 2009ből (az Invictus volt az egyik), aminek a jelöléseivel/díjaival egyetértek. :)

A film alapját Michael Oher önéletrajzi regénye szolgáltatta. Michael Oher, tavaly (2009) mutatkozott be az NFL-ben a Baltimore Raven színeiben offensive tackle poszton. 
A történet röviden:
Van egy Big Mike nevű színesbőrű srác, hajléktalan, apja meghalt, anyja drogfüggő, mondhatni sok jó dolog nem érte gyerekkorában. Némi adminisztrációs "segítséggel" bekerül egy iskolába, ahol mindenki meg van győződve róla, hogy buta, pedig nem is, csak csendes-visszahúzódó figura. Egy szép napon a Tuohy házaspár befogadja Mike-ot, saját fiukként tekintenek rá, tanulnak vele, majd miután felfedezik hogy igen tehetséges focista válhat belőle, egyengetik a sportkarrierjét is. Mike pedig szép lassan elhiszi, hogy jó dolgok is történhetnek vele.
Ez így tényleg nem sokat mond, de nagyvonalakban erről szól a film. Engem Sandra Bullock főszereplővé választása meglepett, ilyen szerepben még nem láttam, bevallom voltak fenntartásaim, de ügyesen megoldotta a feladatot, sőt szerintem kifejezetten jól állt neki a szerep.
És igen, a filmben megemlítődik az amerikai foci is, de ez ne rettentsen el senkit, igazi feelgood movie, én még biztos megnézem máskor is.