Hajó project 2. rész (Trimaran)

Januar 18. Hétfő
Ébresztő 5kor, készülődés, 6kor indulás. Gyönyörű táj, nyugodt-csendes víz. Egyszercsak feltűnt elöttünk a távolban sok-sok kis pici fekete háromszög. A tegnapi 2-3 delfin után már tudtam, hogy mi is van előttünk. Ezúttal nem csak páran voltak, hanem egy egész raj, kb 20-30, fantasztikus volt, rohangáltam körbe-körbe a hajón, hogy minél többet sikerüljön elcsípni. :) Aztán az úton még kétszer szaladtunk bele delfincsapatba. :) (pár delfinkép, az utolsó képen meg látszik mit jelent az előrejelzés szerinti változó szél-forog összevissza :) )

Kinéztük magunknak ugye Port Jacksont úticélul, de a neve ellenére az közel sem kikötő volt, és mivel még csak a nap fele telt eddig, megváltoztattuk a tervet Waiheke Island-re. Port Jackson egyébként nagyon szivatós hely, a Coromandel legteteje, és valami eszetlen áramlatok vannak azon a részen. Van egy kb 200 méternyi sáv, ahol lehet haladni, ha azon kívül próbál közlekedni az ember, az szívás. A gps pontosan 0 km/órát mutat, ergo annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint ha menne a hajó, csak áll. Na itt, csak az átjutással eltelt vagy 2.5 óránk, de sikerült. :)
Este hét körül meg is érkeztünk Waiheke Island Onetangi nevű részére. Lehorgonyoztunk, és kieveztünk a kiscsónakkal a partra, ahol Greg és fia már várt minket. Adtunk nekik egy aksit, hogy náluk töltödjön éjszaka. Greg irtó jófej, hozott egy pótaksit, hogy tuti legyen nálunk éjszakára is egy jól feltöltött darab, plusz extra gázolajat, hátha kell (nem volt rá szükség, meg is maradt az egész) és bevitt minket a szigetre a dzsipjével, hogy tudjunk venni egy-két dolgot a benzinkúton, ha kell.
Majd a pótaksival, gázolajjal, cuccokkal visszaeveztünk a hajóra, és odébb parkoltunk éjszakára. Esetleg ide túrát tervezőknek: egy bazi jó kis öböl van itt, szélcsendes, éjszakára kiváló búvóhely. Kicsit érdekes, mert van egy pár szikla, ami elsőre félelmetesnek tűnik, de nagyon jól megfogják a hullámokat. Needle Rocks-nak hívják. Még megvártuk a dagályt, aztán lefeküdtünk aludni. 

Január 19. Kedd
Ébresztő reggel 7 körül. Fél kilenckor találkoztunk Sharon-nal (Greg felesége) a parton, hogy visszacseréljük az aksikat. Elköszöntünk (én csak a hajóról integettem), aztán irány Auckland.
Na, ez a rész már egy nagyon laza menet volt, ráadásul a nap is kisütött, csak ringatóztunk a vízen, férj horgászott, szóval elvoltunk.
Én közben telefonon próbáltam leszervezni, hogy hova is tudnánk parkolni, mikor hazaérkezünk. Van nekünk egy mooring-unk (darab tenger, bólyával, tonnányi súllyal az alján, amihez ki lehet kötni a hajót), de erről menetközben kiderült, hogy hiába vettük meg, sajna nem állhatunk rá, mert a mi hajónk multi hull (trimaran), az áramlattal nem úgy mozog, mint a többi hajó, és esetleg baj lehet belőle. De ezeket a papírmunkás részeket majd a következő posztban leírom.
Szóval kértem némi segítséget immától, hogy hivogassa nekünk vezetékes számról a lehetséges helyeket, ő kicsit gyorsabban tud intézkedni a szárazföldről, mint én a hajóról. Ezúton is köszi a szárazföldi segítséget. :) Lényeg a lényeg, az egyik marinában sikerült helyet szereznünk, és délután 4kor le is parkoltunk. Immát hivtam, hogy jöjjön értem és dobjon el a kocsimért. Szegényt persze sikerült rossz helyre küldenem, bocs. :))
Hazajöttem, bepattantam a kocsiba, és mentem vissza férjért, meg a cuccokért.
Itthon elpakoltunk mindent, fürödtünk, vacsoráztunk, és beestünk az ágyba aludni. :) (Képek vegyesen: Onetangi, Auckland, Tauranga éjjel, Devonport)

Hajóproject 1. rész (Trimaran)

Még mindig tartozom az új szerzemény című bejegyzéssel, de mivel az eredetileg egy másik hajóról szólt volna, amit közben lecseréltük egy nagyobbra, egy 8 méteres vitorlás trimaránra, így ez a poszt most valójában az új szerzemény 2.0. :)
A hajó hazajuttatása igen kalandosra sikerült, ez a bejegyzés erről fog szólni. Hajónapló Whateverék módra. :)

Szóval a hajót Taurangában vettük, ami Aucklandhez kicsit sincs közel. Főleg nem vízi úton, úgyhogy egy kis szervezést igényelt, már csak azért is, mert sem én, sem férj még soha nem vitorláztunk. Január másodikán hosszú hétvége révén  lementünk Taurangába. A terv az volt, hogy a Zuram és a főnöke, aki 20 éve vitorlázik, felhozzák a hajót, én meg visszavezetem a kocsit Aucklandbe. Eszerint jártunk el, én szépen haza is értem, a fiúk pedig hajóztak hazafelé. Legalábbis én ebben a hitben voltam, amíg férj fel nem hívott, hogy nagyon nem jó irányba fúj a szél, nem haladtak semennyit csak cikkcakk-oznak és inkább visszafordulnak. Úgyhogy kocsiba be, irány vissza Taurangába értük. Este 11re haza is értünk, a hajó pedig továbbra is tőlünk többszáz kilométerre nyaralt.
Értelemszerűen az eredeti terv fuccsba dőlt, kénytelenek voltunk újat kitalálni. Ez persze nagyon egyszerűnek tűnik, de több tényezőnek is teljesülnie kell. Az időpontnak hétvégére kéne esni, mindezt úgy hogy déli szelünk legyen, ami majd x  táv megtétele után északira vált. Na, ezzel az erővel akár lottót is vehetnénk. Mivel férj nem igazán használta el tavaly az éves szabadságát, gondoltuk, akkor itt az ideje. Jan 16tól két hetünk van, hogy hazahozzuk a hajót, ezúttal főnök nélkül, csak mi ketten.


Jan. 15. Péntek
Összepakoltam minden cuccot, ami kellhet az útra, majd felszedtem embert a munkahelyén és elindultunk Taurangába. Útközben megálltunk a benzinkúton feltölteni a gázolajos kannákat, ezt betöltöttük a hajóba.Bedugtuk az akkumulátorokat töltőre, megcsináltunk egy-két apróságot, hogy reggel ezekkel már ne legyen gond, megnéztünk egy filmet a laptopon, majd elmentünk aludni.

Jan 16. Szombat
Ébresztő reggel 6.30kor. Férj által akkumulátorok csekkolása, hogy feltöltődtek-e, vitorlák és kötélzet ellenőrzése,  én addig elmentem a benzinkútra feltölteni a gázolajos kannákat, hogy legyen nálunk tartalék és vettem egy aksi jump start kábelt (bika kábel). Feltöltöttük a víztartályt és a wc-t. Vettem extra lámpaizzókat a hajós boltban, addig férj kiszerelte a kocsiból az aksit. Egyrészt hogy legyen nálunk még egy, tartalékba, a meglévő kettő mellé, másrészt így talán nehezebben lopják el az autót a parkolóból.
9.30 indulás. Szép lassan kicsurogtunk a marinából, és elindultunk északra. Az előrejelzés szerinti déli szél kicsit sem volt jelen.
Estére már igen nagy hullámok voltak, úgyhogy kikötöttünk Whangamata-ban. Szörfösöknek erősen ajánlott, eszméletlen hullámok vannak. Vitorlák elcsomagolva, vacsora-tea,  majd alvás.

Jan 17. Vasárnap
6.20kor ébresztő, készülődés, fél nyolckor indulás.
A szél ismét nem volt a legjobb, de azért egész jól haladtunk. Kora estére elértünk Great Mercury Islandsre. Ez a hely valami hihetetlen, delfinek versenyeztek velünk huncutul az öbölig, ahol kikötöttünk. Most itt ülök a dekken, férj már a negyedik halat fogta ki az előbb, gyönyörű a táj, akármerre nézek (valami privát sziget félének néz ki, eszméletlen házakkal, igazi luxus üdülőhely), idilli csend (Próbáltam sms-t küldeni immának és pappának, de egy gramm térerő sincs, gondolom a nyaralók felhőtlen kényelmét szolgálandó), madárcsicsergés, friss levegő.
A Zuram befejezte a horgászatot, úgyhogy most vacsora, keksz, tea, aztan alvás. Holnapi terv: Port Jackson. 

Árnyoldal 2. rész

Többször szóba került már fórumokon, blog kommentekben hogy a már külföldön élők hajlamosak csak rózsaszínben látni a világot, nem írnak negatívumokról és így nem teljes az általuk közzétett összkép.
Nekem már volt pár posztom, amiben a negatívumokról írtam, most ismét billentyűzetet ragadok, csak hogy ne érje szó a ház elejét. Előre szólok, nem lesz rövid bejegyzés.

A közelmúltban hallottam néhány lopásos esetről, azt nem gondoltam, hogy közvetlen közelről is szemlélője leszek ilyesminek, sajnos így történt. A többi történetet részletesen már mások blogjain elolvashattátok, én csak amolyan összesítőként teszek róluk említést, nevek nélkül, csak kezdőbetűkkel. Azt hiszem az első sztori, ami a fülembe jutott, az a H-ékhoz való betörés volt, ahol a feleség autóját vitték el a hálószoba ablakon bemászva, így bejutottak a garázsba is. Az autó később rommá törve meglett. Utána R-Zs házaspártól jött a hír, hogy R kocsiját feltörték a belvárosban, elloptak egy Cd tárat és a lejátszó előlapját, ami mondjuk kicsit vicces is, lévén hogy így sem R-ék, sem a tolvaj nem tudja használni a szerkentyűt. A következő, amiről tudomást szereztem, Gy-A házaspárral történt, akik a barátaikkal mentek el kirándulni, az út menti parkolóban letették a kocsit, pechükre a GPS (navigáció) tartóját látható helyen hagyva. A tolvajok feltörték az autójukat, vitték a GPS-t, a barátok táskájával együtt, amiben útlevél, bankkártya, lakáskulcs stb volt.

És akkor jöjjön a két sztori, ami velünk illetve közvetetten velünk történt. Barátaink Melbourne-bol Új Zélandon töltötték a karácsonyi-újévi szabadságukat. Kirándultak itt az északi szigeten (ehhez kölcsön adtuk a GPS-ünket) majd az utolsó pár napot Aucklandben töltötték, a szállásuk egy sok csillagos belvárosi hotelben volt, parkolószemélyzettel meg ami kell. Esténként odaadták a bérelt kocsit a parkolós embernek, reggelente pedig hozták nekik az autót parkolóból. A hazaindulás napjának reggelén (kedden) a személyzet úgy hozta vissza az autót, hogy az ablaka be volt törve, CD gyűjtemény és a mi GPS-ünk ellopva. Barátaink kicsit sem voltak boldogok. Az eset pikantériája, hogy a hotel soha nem adta tudtára a fizető vendégeknek, hogy nekik effektíve nincs saját parkolójuk, és amikor esténként elviszik a kocsikat, akkor azokat egy utcai nyilvános parkolóban hagyják. (értelemszerűen akkor az ember nem hagy a járműben az égvilágon semmit) Felelősséget nem vállalnak semmiért, arra hivatkozva hogy a parkolónál levő táblára is ki van írva, hogy ne hagyjál az autóban értéket. Ez mind szép és jó, de ugye barátaink soha nem látták azt a táblát, sőt, ha ez az eset nem történt volna, sanszosan soha nem derül ki, hogy a hotel által reklámozott saját parkoló nem is létezik. Az egyébként Új Zélandon jellemző kedves, barátságos sepercig tartó ügyintézés itt vérzett el először. Ezt még az autóbérlő cég (direkt nemzetközileg ismert jó hírű cégtől béreltek, nem valami sarki kis boltból) is tudta überelni, mikor barátaink kértek egy csereautót, a cég pedig megkérdezte, hogy de hát miért, csak az ablaka tört ki, nem? Végül némi győzködés után hoztak egy másik kocsit, amivel barátaink és egy éves kisfiuk eljutottak a reptérig, majd rendben haza is értek Melbourne-be egy igencsak álmos lurkóval, már csak a biztosítóval kell lelevelezniük a nyaralás végeredményét.

Mint írtam, az előbbi eset kedden volt. Összefüggés nincs az ő, és a mi esetünk között. Szerdán mentem a bankba mindenféle dolgokat intézni, gondoltam ha már ott vagyok, befizetném a hitelkártyánk éves díját is, nehogy kamatozzon vagy akármi. Mondtam a hölgynek az ablaknál, hogy be szeretném fizetni a kredit kártya tartozásomat. Kérdezi, hogy mennyit kívánok fizetni. Nézek értetlenül, mondván, hogy csak a kártyadíj van rajta minuszban elvileg, és egy másik 20 dolláros tétel. Erre ő elkezd felsorolást írni egy kis fecnire, miszerint 800 dollár meg 137 dollár, itt már megállítottam, hogy szerintem ne írjon tovább, mert nem az én számlámat nézi. Ekkor persze már mindkettőnknek gyanús volt a dolog, főleg hogy abban a pillanatban költött valaki 1650 dollárt a kártyával a város másik végén, amikor én ott álltam a bankban. Bevezettek egy irodába, ahol egy fiatalember közölte, hogy hát nem is az én kártyám a ludas, hanem a férjem költekezik éppen. Mondtam, hogy az furcsa lenne, 1.mert meg szoktunk beszélni mindent, amit veszünk (nem beszélve arról, hogy tuti nem hitelkártyával fizetnénk), 2. a férjem épp a munkahelyén robotol. Erre bankos fiatalember mosolyogva mondja, hogy hopsz, biztos meglepetés lett volna nekem. Itt én már nem mosolyogtam, hanem felhivtam férjet, hogy hívja fel a kártya hátoldalán levő SOS számot, mégiscsak az a ő kártyája ugye. Két másodperc múlva vissza is hívott a Zuram, hogy nincs a kártyája tárcában.
Kártyát letiltottuk persze, addigra már pár ezer dollárt sikerült is elkölteni a tolvajoknak. (Azt továbbra sem tudjuk, hogy mikor, hol és hogyan szerezték meg a kártyát) A bankszámlán tegnap és ma már szerepeltek a konkrét tételek, boltnevekkel stb, úgyhogy felhívtuk mindegyiket, és kértünk számlamásolatokat. Laptop vásárlás műszaki boltban, autószervíz, autófelnik, a rabló tud élni na.
Az aláírások természetesen egyik bizonylaton sem hasonlítanak férj aláírására, úgyhogy az üzletekben dolgozó alkalmazottaknak is külön gratulálok. Az már tényleg az abszurdum csúcsa, hogy a laptopnál még név is van a számlán a garancia miatt, ami még véletlenül sem a kártyán szereplő név.
A bank folyamatosan töltögeti vissza az egyenlegünket, hála az égnek elég egyértelmű volt, hogy nem mi költöttük a pénzt, lévén hogy én a bankban tartózkodtam, sanszosan elég sok kamera is van ott, férj meg a bankkal beszélt telefonon (és faxon) a munkahelyéről.
Azért ha majd meglesz az összes számlamásolat a boltokból, bevisszük a rendőrségre, nehogymár a tolvaj jól érezze magát. (mivel autót is szervizeltett gondolom a rendszámát a rendőrségnek kiadják, na meg műszaki üzletekben általában van biztonsági kamera, amit nekik talán szintén megmutatnak)

Félreértések elkerülése végett azért megemlíteném, hogy ezzel a bejegyzéssel nem azt próbálom sugallni, hogy Új Zéland egy veszélyes, vacak hely, hanem hogy itt sem csak hawaii, dizsi, napfény az élet, és itt is történhetnek negatív dolgok. Happy new year, yeah right.