Többször szóba került már fórumokon, blog kommentekben hogy a már külföldön élők hajlamosak csak rózsaszínben látni a világot, nem írnak negatívumokról és így nem teljes az általuk közzétett összkép.
Nekem már volt pár posztom, amiben a negatívumokról írtam, most ismét billentyűzetet ragadok, csak hogy ne érje szó a ház elejét. Előre szólok, nem lesz rövid bejegyzés.
A közelmúltban hallottam néhány lopásos esetről, azt nem gondoltam, hogy közvetlen közelről is szemlélője leszek ilyesminek, sajnos így történt. A többi történetet részletesen már mások blogjain elolvashattátok, én csak amolyan összesítőként teszek róluk említést, nevek nélkül, csak kezdőbetűkkel. Azt hiszem az első sztori, ami a fülembe jutott, az a H-ékhoz való betörés volt, ahol a feleség autóját vitték el a hálószoba ablakon bemászva, így bejutottak a garázsba is. Az autó később rommá törve meglett. Utána R-Zs házaspártól jött a hír, hogy R kocsiját feltörték a belvárosban, elloptak egy Cd tárat és a lejátszó előlapját, ami mondjuk kicsit vicces is, lévén hogy így sem R-ék, sem a tolvaj nem tudja használni a szerkentyűt. A következő, amiről tudomást szereztem, Gy-A házaspárral történt, akik a barátaikkal mentek el kirándulni, az út menti parkolóban letették a kocsit, pechükre a GPS (navigáció) tartóját látható helyen hagyva. A tolvajok feltörték az autójukat, vitték a GPS-t, a barátok táskájával együtt, amiben útlevél, bankkártya, lakáskulcs stb volt.
És akkor jöjjön a két sztori, ami velünk illetve közvetetten velünk történt. Barátaink Melbourne-bol Új Zélandon töltötték a karácsonyi-újévi szabadságukat. Kirándultak itt az északi szigeten (ehhez kölcsön adtuk a GPS-ünket) majd az utolsó pár napot Aucklandben töltötték, a szállásuk egy sok csillagos belvárosi hotelben volt, parkolószemélyzettel meg ami kell. Esténként odaadták a bérelt kocsit a parkolós embernek, reggelente pedig hozták nekik az autót parkolóból. A hazaindulás napjának reggelén (kedden) a személyzet úgy hozta vissza az autót, hogy az ablaka be volt törve, CD gyűjtemény és a mi GPS-ünk ellopva. Barátaink kicsit sem voltak boldogok. Az eset pikantériája, hogy a hotel soha nem adta tudtára a fizető vendégeknek, hogy nekik effektíve nincs saját parkolójuk, és amikor esténként elviszik a kocsikat, akkor azokat egy utcai nyilvános parkolóban hagyják. (értelemszerűen akkor az ember nem hagy a járműben az égvilágon semmit) Felelősséget nem vállalnak semmiért, arra hivatkozva hogy a parkolónál levő táblára is ki van írva, hogy ne hagyjál az autóban értéket. Ez mind szép és jó, de ugye barátaink soha nem látták azt a táblát, sőt, ha ez az eset nem történt volna, sanszosan soha nem derül ki, hogy a hotel által reklámozott saját parkoló nem is létezik. Az egyébként Új Zélandon jellemző kedves, barátságos sepercig tartó ügyintézés itt vérzett el először. Ezt még az autóbérlő cég (direkt nemzetközileg ismert jó hírű cégtől béreltek, nem valami sarki kis boltból) is tudta überelni, mikor barátaink kértek egy csereautót, a cég pedig megkérdezte, hogy de hát miért, csak az ablaka tört ki, nem? Végül némi győzködés után hoztak egy másik kocsit, amivel barátaink és egy éves kisfiuk eljutottak a reptérig, majd rendben haza is értek Melbourne-be egy igencsak álmos lurkóval, már csak a biztosítóval kell lelevelezniük a nyaralás végeredményét.
Mint írtam, az előbbi eset kedden volt. Összefüggés nincs az ő, és a mi esetünk között. Szerdán mentem a bankba mindenféle dolgokat intézni, gondoltam ha már ott vagyok, befizetném a hitelkártyánk éves díját is, nehogy kamatozzon vagy akármi. Mondtam a hölgynek az ablaknál, hogy be szeretném fizetni a kredit kártya tartozásomat. Kérdezi, hogy mennyit kívánok fizetni. Nézek értetlenül, mondván, hogy csak a kártyadíj van rajta minuszban elvileg, és egy másik 20 dolláros tétel. Erre ő elkezd felsorolást írni egy kis fecnire, miszerint 800 dollár meg 137 dollár, itt már megállítottam, hogy szerintem ne írjon tovább, mert nem az én számlámat nézi. Ekkor persze már mindkettőnknek gyanús volt a dolog, főleg hogy abban a pillanatban költött valaki 1650 dollárt a kártyával a város másik végén, amikor én ott álltam a bankban. Bevezettek egy irodába, ahol egy fiatalember közölte, hogy hát nem is az én kártyám a ludas, hanem a férjem költekezik éppen. Mondtam, hogy az furcsa lenne, 1.mert meg szoktunk beszélni mindent, amit veszünk (nem beszélve arról, hogy tuti nem hitelkártyával fizetnénk), 2. a férjem épp a munkahelyén robotol. Erre bankos fiatalember mosolyogva mondja, hogy hopsz, biztos meglepetés lett volna nekem. Itt én már nem mosolyogtam, hanem felhivtam férjet, hogy hívja fel a kártya hátoldalán levő SOS számot, mégiscsak az a ő kártyája ugye. Két másodperc múlva vissza is hívott a Zuram, hogy nincs a kártyája tárcában.
Kártyát letiltottuk persze, addigra már pár ezer dollárt sikerült is elkölteni a tolvajoknak. (Azt továbbra sem tudjuk, hogy mikor, hol és hogyan szerezték meg a kártyát) A bankszámlán tegnap és ma már szerepeltek a konkrét tételek, boltnevekkel stb, úgyhogy felhívtuk mindegyiket, és kértünk számlamásolatokat. Laptop vásárlás műszaki boltban, autószervíz, autófelnik, a rabló tud élni na.
Az aláírások természetesen egyik bizonylaton sem hasonlítanak férj aláírására, úgyhogy az üzletekben dolgozó alkalmazottaknak is külön gratulálok. Az már tényleg az abszurdum csúcsa, hogy a laptopnál még név is van a számlán a garancia miatt, ami még véletlenül sem a kártyán szereplő név.
A bank folyamatosan töltögeti vissza az egyenlegünket, hála az égnek elég egyértelmű volt, hogy nem mi költöttük a pénzt, lévén hogy én a bankban tartózkodtam, sanszosan elég sok kamera is van ott, férj meg a bankkal beszélt telefonon (és faxon) a munkahelyéről.
Azért ha majd meglesz az összes számlamásolat a boltokból, bevisszük a rendőrségre, nehogymár a tolvaj jól érezze magát. (mivel autót is szervizeltett gondolom a rendszámát a rendőrségnek kiadják, na meg műszaki üzletekben általában van biztonsági kamera, amit nekik talán szintén megmutatnak)
Félreértések elkerülése végett azért megemlíteném, hogy ezzel a bejegyzéssel nem azt próbálom sugallni, hogy Új Zéland egy veszélyes, vacak hely, hanem hogy itt sem csak hawaii, dizsi, napfény az élet, és itt is történhetnek negatív dolgok. Happy new year, yeah right.
