Bejelentkezés

Na jól eltűntem megint, mentségemre szolgáljon hogy a kislányunk és a meló kellőképpen lefoglal.

Sajnos szembesültünk a kivándorlás utáni egyik legnehezebb dologgal, két hete meghalt anyukám és mivel hirtelen történt, elköszönni sem tudtam tőle. Még mindig nehéz elhinni hogy elment, időnként még el-eltévesztem és megjegyzem dolgokra hogy hű, ne felejtsem el megemlíteni ezt vagy azt anyunak Skype-on, aztán leesik a tantusz hogy sajnos már nem tudom neki elmesélni.
Az elmúlt másfél évben kijutott a rosszból bőven, úgyhogy innen is üzenném az univerzumnak hogy nem kéne tovább tesztelni hogy mennyire vagyok erős.

Értelemszerűen anyu halála beárnyékolta a karácsonyt, de próbáltam erős maradni kismanó előtt.
Tavaly még csak pár hónapos volt ilyentájt, akkor még csak a fényeket csodálta a fenyőfán, de idén már kifejezetten élvezte az ünnepet, nem beszélve a kis játszóházról amit kapott karácsonyra. :) (a képen még hiányzik a kis kinti lámpa a házról, azóta már felszerelődött)

Házikó

Karácsony napján (Dec 25.) reggel kibontottuk az ajándékokat, majd barátokkal töltöttük a nap többi részét. Jó hangulatban telt, rengeteg kajával és sütivel. :)

Végre a nyár is ideért, remélhetőleg a hét hátralevő részében már így is marad és élvezhetjük még egy kicsit a jó időt, mielőtt kezdődnek megint a dolgos hétköznapok.

Kilátás az utca túloldaláról :)

Kiwik :)

Ez is eljött. Két héttel ezelőtt állampolgársági esküt tettünk és ezzel új-zélandi állampolgárokká váltunk.
Igazából sok differencia nincs a rezidens és állampolgár lét között, mondjuk mostmár lesz szép ezüst-fekete útlevelünk, de ezt leszámítva ugyanazokat a törvényeket kell betartanunk és ugyanazok a jogok illetnek meg mint eddig, szóval az egész inkább szentimentális mint bármi más. Na meg persze milyen ciki már hogy a kislányunk kiwi mi meg nem. :)

Elég hamar lezajlott az egész ügymenet egyébként, azt gondoltuk hogy max év vége felé lesz ebből valami, mert ayt mondták hogy átlag 6 hónap az átfutási idő, meg is lepődtünk hogy milyen hipp-hopp megérkezett a ceremóniára a meghivó.

Röviden a procedúra: Az onlájn kalkulátorral kiszámoltam hogy mikortól jelentkezhetünk állampolgárságra -meg kell adni minden Új-Zélandon kívül eltöltött időtartamot, nyaralás, munka ügyben utazás stb. Majd kitöltöttük mindketten a sok-sok oldalas papírhalmazt, megcsináltam a fordításokat amik még kellettek, kértem listát a közlekedési kihágásainkról aztán ezzel a paksamétával megjelentünk az ügyintézőnél (volt időpontunk). Az egész pakkot be lehet küldeni postán is, de egyrészt semmiről nem fogadnak el hiteles fordítást, csak az eredeti dokumentumot, másrészt szoktak néha kérni személyes találkozót is a döntés előtt, úgyhogy úgy gondoltuk nem rizikózzuk a postát, az a legegyszerűbb ha a személyes ügyintézés opciót választjuk. A beszélgetés annyiból kimerült hogy az ügyintéző srác végig pötyögte az adatainkat a rendszerbe, közben dumáltunk és viccelődtünk, meg időnként rámosolygott Lexie-re és már kész is voltunk. Miután ez megvolt és kifizettük a díjakat, az egész ügyirat halmazt leküldték Wellingtonba egy másod-ellenőrzésre, hogy tuti nem tévedett az Aucklandi ügyintéző stb. Aztán 1.5 hónappal később megérkezett a levél postán hogy mikor lesz az ünnepség.

A ceremónia lehetett volna kicsit korábban, figyelembe véve a kisgyerekek alvó idejét is (este 3/4 9ig tartott), de ezt leszámítva nagyon jópofa volt. Igazi terülj-terülj asztalka fogadott minket az előtérben miután vége lett az ünnepségnek. :)

Hétköznapok - avagy munka és bölcsi

Mostmár pár hónapja tart az itthonról dolgozósdi, szerintem jól megy, a cég is meg van elégedve, szóval működik. Abban állapodtunk meg, hogy októbertől év végéig két napot az irodában töltök, majd januártól kb márciusig hármat, és utána a végleges állapot hogy négy napot a cégnél egyet pedig itthon dolgozok, rám bízva hogy az melyik nap vagy hogy hány óra.
Nem akartam az utolsó pillanatra hagyni a bölcsöde keresést, úgyhogy 1-2 hónapja el kezdtem igaziból keresgélni. Volt egy jó pár, aminek volt web oldala és meg tudtam nézegetni hogy milyennek tűnik, volt amik mellett csak elmentem kocsival megnéztem a környéket stb.
Aztán lett egy végső lista, amiket végiglátogattam Lexievel. Nézegettem a házunkhoz közel esőket és egy a munkahelyhez közelebbit is, végül ezutóbbi mellett döntöttem.  Egyrészt ez egy új jól feszerelt intézménynek tűnt, másrészt itt jobb volt az egy óvónőre (gondozónő?) eső gyerekek száma is. Plusz gondoltam ha bármiért felhívnak napközben, akkor 5 perc alatt ott tudok lenni.

A beszoktatásról: Az első 3 alkalom csak egy pár óra volt, úgy hogy én is ott voltam a kismanóval. Aztán egy fél napot ott töltött egyedül, mondták hogy majd hívnak hogy mikor menjek érte. Nem sokkal ebéd után telefonáltak hogy lassan mehetek, mert épp alszik és hogy az jópofa lenne ha ott lennék, mikor felébred. Azóta ez a második hét hogy teljes napokat bölcsiben van (na jó, 6 órát) és eddig nagyon jó választásnak tűnik a hely. Lexie kedveli a gyerek társaságot és mázlinkra szereti a hozzá rendelt óvónénit is. :)
Van az intézménynek egy privát online oldala is ahova töltenek fel képeket és írnak a gyerekekről sztorikat hogy mit csináltak aznap, mi volt a program stb. (minden szülőnek van saját belépőneve meg jelszava)
Eredetileg csak két napot ment volna, amikor én bent vagyok a cégnél, de az 5 nap túl hosszú időnek tűnt a bölcsis napok között, úgyhogy inkább 3-szor megy egy héten. Így jobban eloszlanak a napok és  hamarabb bele tud rázódni az ottani rutinba.

Csak úgy érdekességként: a bölcsödék és óvódák itt általában magán intézmények, szóval fizetősek. Vannak különféle opciók: fél nap, egész nap, adnak-e ételt vagy vinni kell stb. Ha nyaralni megy a család vagy beteg a gyerek és nem megy oviba, a díjat akkor is fizetni kell. A mi ovinkban ha valaki odajár már minimum egy éve, akkor a szabadság/nyaralás időtartamára adnak féláras kedvezményt. Három éves kor felett az állam támogat heti húsz órát.

Beköltöztünk, háztuning és egyebek

Sikeresen beköltöztünk, egész jól ment a ki-be pakolás is, kismanó nem hátráltatott sokat. :)

Az első nagy feladat az falbontás volt, az előző tulajok a garázsból szobát csináltak, amire nekünk nincs szükségünk, viszont a garázsra igen, úgyhogy a második hétvégét falbontással és törmelék eltakarítással töltöttük.
Ahogy az megszokott errefelé, fűtés nem volt a házban, csak egy inverteres klíma (heat pump) a nappaliban, úgyhogy az volt a következő projekt. Már a másik házban is szerettünk volna központi fűtést (ducted system), de ott nem volt elég hely sem a ház alatt, sem a tetőtérben. Viszont legalább akkor kiolvastunk mindenféle szakirodalmat hogyan is működik stb, szóval tudtuk hogy ebben a házban mindenképp olyat szeretnénk. Múlt héten be is szerelték, mostmár csak a beállítással játszunk, hogy megtaláljuk az ideális hőmérsékletet minden szobára. Sanszosan mire kitaláljuk, addigra már nem kell fűteni. :)

A következő móka az glettelés meg festés lesz: eltüntetni az előző tulaj falraszerelt tv-jének a nyomát és a nappaliból leszerelt klíma helyét.  Ezt remélhetőleg befejezzük jövő héten és akkor jöhet a láblógatás. :)

Egyébként nagyon szeretünk itt lakni, a környék szép, eszméletlen csendes és rengeteg a napsütés :) Szerintem sosem fogjuk megunni hogy a tengert nézhetjük egész hazaúton, amíg be nem kanyarodunk az utcánkba.

Szomszed postalada :)

Dupla szivárvány

Az előző poszthoz még :)

Tegnap sütött a nap, gondoltam felteszek akkor már egy világosabb képet is :)

Kevesebb mint egy hét van a költözésig. Izgalmas is, ugyanakkor nem jó belegondolni hogy milyen klassz egy babával előadni a pakolást miközben ő rámol kifelé a dobozból :) Na de majdcsak lesz valahogy :) Visszaszámlálás indul. :)

Helyzetjelentés avagy házvásárlás 2.

Na, jól eltűntem megint. Az utolsó bejegyzésben írtam hogy el kezdtem dolgozni, na ezt még sikerült felülmúlni egy házvásárlással is. Jövő héten költözünk, úgyhogy még annál is jobban el leszek havazva mint ahogy eddig voltam. :)
Még tavaly kezdtünk el nézegetni házakat kicsit északabbra, de nem igazán találtunk olyat, ami megfelelt volna az összes lényeges kritériumnak, plusz kellőképp lefoglalt minket a kislányunk is, szóval valahogy elmaradozott a nézelődés. Aztán egy hónappal ezelőtt egyszercsak felbukkant egy ház ami már majdnem minden feltételnek megfelelt, úgyhogy gyorsan tettünk egy ajánlatot, amit el is fogadtak.

Többféle módja is van a lakás/ház vásárlásnak errefelé, én kettőről tudok beszámolni személyes tapasztalat alapján.
Az ingatlant meghirdetik a neten-újságban és ebbe a hirdetésbe általában beleírják hogy mikor lehet a házat megnézni (open home). Szóval az első házat (amiben most lakunk) szimplán meghirdették eladási árat feltüntetve a neten. Mi tettünk egy ajánlatot, ami nem tetszett a tulajnak, de mondott egy másik összeget, majd mi mondtunk stb amíg mindenki egyetértett. Majd papírmunka, pecsét, bank stb és 1 hónap múlva költöztünk.
A másodiknál úgy hirdették meg a házat hogy aukción akarták eladni, szóval nem jelöltek meg árat a hirdetésban. Mivel egymás után két hétvégén is megnéztük a házat és tetszett, megkérdeztük az ingatlan ügynököt hogy mégis milyen árkategóriában gondolkodnak az eladók. Ő mondott egy nagyjábóli összeget és mi arről küldtünk a tulajoknak egy aukció előtti ajánlatot. Ezzel azt értük el, hogy nem kellett megvárni a hó végi aukciót, hanem 2 nappal az ajánlat utánra előrehozzák vásárt, ezáltal megszabadultunk jó pár esetleges érdeklődőtől. Ami necces ebben az eljárásban a normál aukcióhoz képest az az hogy ilyenkor az ajánlott ár lesz a kezdő licit, onnan indul az árverés.
Szóval sikerült megnyernünk az árverést, mostmár a pakolás és költözés van hátra.

Most így hirtelen ennyire futotta, majd talán a költözés után lesz egy kicsit több időm. :)

Ez a tengerpart az út túloldalán (6 perc sétára) van az új háztól. :)

Vihar után

Csendélet

Munka

Tudom, jól eltűntem, de kicsit behavazódtam az elmúlt hónapban. Kb 2 hónappal ezelőtt kaptam egy emailt a főnökömtől, hogy ugyan tudja hogy minimum 1 évig itthon szeretnék maradni babázni, de mégis nem tudnék-e visszamenni dolgozni. Felhívtam és mondtam hogy semmiképp nem szeretnék előbb visszamenni, sőt. És hogy ha arról van szó, akkor köszi, nem kell fenntartaniuk a pozíciómat nekem.
Erre mondta hogy igazából pont ellenkezőleg, mert már 3 embert vettek fel mióta eljöttem, de egyik sem vált be és óriási káosz meg dráma van és nem szeretnék elveszíteni az ügyfeleimet.
Szóval előálltak azzal az ötlettel hogy dolgozzak itthonról, csak ne kelljen már még egy új emberrel vesződni.
Végül beleegyeztem, azzal a feltétellel, hogy a kicsi az első, tehát a vele töltött lehetséges időt nem fogom munkával tölteni, de alvásidőben vagy esténként dolgozom amennyit tudok, hetente beküldöm hogy hány órát melóztam és kész, majd írtam egy listát hogy miket tudok bevállalni. Mindenki egyet értett a feltételekben, gyorsan ide is hozták nekem a laptopomat meg telefont mielőtt meggondolom magam. :) Úgyhogy mostmár kb 1.5 hónapja dolgozó anyuka vagyok, ezért is hanyagoltam a blogot kicsit, arra már tényleg nem jutott idő. Sőt az elmúlt két hétben full time (teljes állásban?) dolgoztam, mert a saját melóm mellett még helyettesítenem kellett az egyik kollégát is aki elment szabira.

Azért néha még mindig gondolkodom hogy jó ötlet volt-e hogy igent mondtam, mert egy magamfajta munkamániásnak nagyon nehéz betartani hogy csak x időt szánjak melóra és ne stresszeljek határidők miatt stb. Igazából próbálom hosszútávra nézni ezt és úgy állok hozzá, hogy mivel én most "kisegítem" a céget, később ők is így fognak hozzáállni dolgokhoz. Az az egy hátránya megvan ha az ember elköltözik a világ másik végére hogy ugye nincs segítség (rokonság, nagyszülők stb) szóval ha később netán itthon kell maradnom a kicsivel vagy bármi, akkor a cégnél látják hogy ez az otthonról dolgozósdi működik és nem lesz probléma.

Szóval nem vesztem el, csak behavazódtam, de most majd kezdenek lecsillapodni a dolgok munka téren, úgyhogy talán lesz időm írni. :)