Még októberben írtam róla, hogy új helyre költöztünk, pár képet is tettem fel, de azóta nem számoltam be róla, hogy tetszik-e, milyen a környék stb, úgyhogy most így fél év után megteszem. Most szólok, hosszú bejegyzés lesz. :)
Maga a ház az előzőhez képest felüdülés, ugyan a tenger felől jövő szél tud hideg lenni, de az épület egész jól tartja a meleget. A tulajdonos egy irtó aranyos, kedves, jóindulatú hölgy, még csak egy lapon sem említhető az elődjével. Valamikor karácsony előtt lehetett, mikor küldött egy emailt, hogy szeretné kicserélni a sötétítő függönyünket, mert kicsit hosszabb is mint kellene, meg különben is már vagy fél éves, és hogy itthon leszünk-e azon a hétvégén. Meg is jelent hétvégén, milliószor elnézést kért, amiért zavar és azt is több ízben elmondta, hogy tényleg csak pár percig maradna, amíg leveszi a pontos méreteket. Egy hét múlva kész is volt az új függöny, csak fel kellett tenni. A néni küldött emailben útmutatót, ami egy kisebb fajta általa írt kisregényt takart, hogyha esetleg nem tudnám hogy is kell függönyt felrakni. Kicsit meg is sértődtem, hát minek néz engem ez a nő, majd férj rávilágított hogy nem belőlem nem nézi ki a néni, hanem hogy a világ ezen táján a függöny, mint olyan még nem annyira elterjedt találmány, úgyhogy végülis azzal a lendülettel meg is bocsátottam a házinéninek. :) Szóval lett csudajó függönyünk a nappaliban, na nem mintha nekem a régivel bárminemű problémám lett volna. :)
A héten pedig felhívott, hogy ő vett nekünk egy heatpump-ot (inverteres, fűtésre alkalmas klíma-a gugliban rákeresve található bővebb info, én most nem mennék bele) és hogy megadná a szerelő ember számát, hogy egyeztessünk időpontot. Tegnap volt is itt a szaki felmérni a terepet, majd beszél a házinénivel, aztán egyszercsak majd lesz valami. Azt csak mellékesen megjegyzem, hogy a mellettünk levő két ház is a tulajnénié (meg még egy pár másik), de csak mi kapunk fűtőkét. :)
Szóval a főbérlő szuper, a ház nagyon rendben van, ha nagyon találnom kéne valamit, akkor azt mondanám, hogy egy fürdőkád igazán lehetne benne, na de ez legyen a legnagyobb gondom. :)
A környékről
Na ez a másik ok, amiért imádok itt lakni. Az utcában lakó emberek jófejek, mindig köszönünk egymásnak, néha dumálgatunk is. A múltkor kint nézegettük férjjel a kocsimat felnyitott motorháztetővel, ketten is odajöttek, hogy baj van-e, kell-a segítség vagy szerszám vagy akármi. :) A minap takarítottam a járműveket, akkor is odajött egy idős bácsika poénkodni, hogy hű, ha már így belejöttem, nem mosnám-e le az ő autóját is.
Minden megvan egy helyen az utca végén, csak a nagybevásárlások miatt kell elmenni a szupermarketbe. Van posta, videotéka lottózóval, kisbolt, gyógyszertár, pizzázó, kávézó, pékség meg mindenféle egyéb kis üzletek.
A kisboltban a második vásárlásom után emlékeztek rám, kb még be sem lépek az ajtón, de az eladó srác már ütögeti a számokat a pénztárgépbe. Egy hónapja volt talán, pont hétvégén este, hogy nem volt itthon fokhagyma. Irány a kisbolt, hátha nekik van. Mondta a pasi, hogy sajna elfogyott és hétfőn megy legközelebb a zöldség nagykerbe. Kicsit elszomorodtam, de gondoltam ez van, akkor az aznapi vacsorában nem lesz fokhagyma. Egyszercsak megkérdi a pasi felesége hogy mihez kellene vagy mennyi fokhagyma kéne. Mondtam, hogy csak levesbe kellene, 2-3 gerezd max. Akkor várjak egy percet, majd megjelent egy kis pici zacskóval, amiben volt 10 gerezd pucolt fokhagyma lefagyasztva. Elnézést kért, hogy nincs nekik friss, majd elmondta, hogy ő szokott így lefagyasztgatni maguknak ilyen kis csomagokban fokhagymát, ha nem veszem sértésnek és elfogadom, akkor nagyon szívesen ad egy ilyen kis tasakot. A másodperc törtrészéig azt hittem álmodom, de igaziból mondta. :) Mondtam, hogy ugyan miért venném sértésnek, sőt boldogan elfogadom. Úgyhogy örömködve, fokhagymával felszerelkezve mentem haza. :)
Ugyanez a kisbolt okozott kellemes meglepetést még másik két alkalommal is. Az egyiknél épp kávés sütit csináltam, amikor elfogyott itthon a kávé. Szentségeltem is, hogy most mehetek a bevásárlóközpontba egy nyomorult zacskó kávéért, de gondoltam beugrok előbb a kisboltba, hátha van nekik valami akármilyen főzős kávéjuk. Na, nemcsak hogy akármilyen volt, hanem konkrétan ugyanaz az olasz márka, amit én használtam. A másik eset pedig az volt, mikor kókuszkockát gyártottam nagy üzemben (kicsit megszaladtam piskóta mennyiségileg :) ) és elfogyott a csoki félúton. Tudom, sokan kakaóporos keverékbe mártogatják a piskótát, de nekem van ez a kis perverzióm, hogy rendes minőségi csokiba mártogatom a kockákat. Na, irány az utca végi kisbolt, hátha van valamiféle táblacsokijuk vagy mittudomén. És mit ad isten, nem táblacsokival távoztam, hanem egy zacskó rendes compound dark csokigomb-bal, konkrétan ugyanaz a márka, mint ami elfogyott a sütigyártásban félúton. :))
A másik kedvenc helyem a pékség, ahova minden nap megyek, máshol nem is veszek már pékárut. Talán egy hónapja (vagy kettő) lehetett, hogy besétáltam, de mielőtt bármit szóltam volna, a néni megkérdezte, hogy a "szokásost?" és már pakolta is zacskóba a kifliket. Tudom, apró kis hülyeség ez, de nagyon jó kedvem lett tőle. Van nekik egy fánknak nevezett sütijük, nem az a magyaros fánktésztából készülő, hanem az angol kicsit tömörebb, fahéjas cukorba mártogatott változata, na ebből van egy kedvence férjnek, aminek fahéjas almás tölteléke van. Mivel nagyon népszerű péksütemény ez, ráadásul pofátlanul olcsó is, egy párszor volt már hogy elfogyott, mire odaértem. Na, amikor az előbb említett néni dolgozik, akkor mindig jut a Zuramnak fánk, mert ő félreteszi, mondván hogy úgyis jövök majd aznap is valamikor. :)
A jómúltkor a videotékás-lottózós bácsival poénkodtunk vagy 10 percig, és a többi vásárló nem morgott közben, hanem ők is beszálltak és együtt nevetgéltünk.
Ez csak pár esemény, volt még sok kedves kis sztori, mióta itt lakunk, de már így is túl hosszú lett ez a poszt, úgyhogy nem mesélek többet.
Utálatos dolog tud lenni a költözés, de ezzel a legutóbbival mi nagyon jól jártunk, szeretünk itt lakni. :)
