Gyors csirke vacsora

2008. 07. 19. - írta scarpetta

5 komment 

Kategóriák: Gasztro

Hétvégére általában próbálok valami egyszerű kaját kitalálni, hogy ha már egész nap a konyhában állok a melóhelyen, legalább itthon hadd lazsáljak. :)

Az ötlet tegnap este ütött szöget a fejembe, úgyhogy gondoltam előkészítem, és ma már csak véglegesíteni és enni kell.

Hozzávalók (2 személyre):

1 csirkemell
3-4 csík bacon szalonna
petrezselyem
só-bors
kakukkfű

+ köret

Így készült:

Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, hogy melegedjen. A mellet kicsontoztam, de a bőrét rajtahagytam. Megkentem olivaolajjal mindenütt, beszórtam mindkét oldalát sóval-borssal. Kisétáltam a teraszra a virágosládámhoz egy kis petrezselyemért és kakukkfűért. (Bocs, ezt muszáj volt leírni :)) ) Kiterítettem a csirkét a bőrével lefelé (mármint hogy az feküdt a vágódeszkán), megszórtam a felapritott petrezselyemmel, majd ráterítettem 3 szelet bacont. A csirkemell széleket ráhajtogattam, és jó szorosra összekötöttem -madzag híján-cérnával. Betettem egy porcelánedénybe a bőrével felfelé, amit megszórtam kakukkfűvel, és még egy kis só-borssal.Rá a tető, és beraktam a sütőbe 45-50 percre, ez idő alatt lehet trécselni Brizbénben lakó sorstársakkal. :) (fedős porcelánedény híján nyugodtan használható jénai, vagy bármilyen sütőedény alufóliával letakarva)
Mivel én ezt mára terveztem, ezért az idő lejártával kivettem a madarat a sütőből, hagytam kihűlni, majd beraktam a hűtőbe. Ma csak kivettem a hűtőből fedő/letakarás nélkül pirítottam kb 20 percig, addig csináltam krumplipürét.

Szeletelve gravy-vel tálaltam. Mivel forró volt minden, sehogy sem sikerült lefotóznom a szósszal a húst, mert csak egy gőzfelhő látszik, úgyhogy most nincs kép.

Jogosítvány 1.

2008. 07. 19. - írta scarpetta

2 komment 

Kategóriák: NZ vegyes

Ez a bejegyzés főként azért készült, mert néhányszor jókat derültem mások csetlésein-botlásain, gondoltam visszaadok valamit a köznek, hogy a mi kárunkra is lehessen mulatni. :)

Tegnap ellátogattunk az egyik AA kirendeltségre, hogy jelentkezzünk Kresz tesztre, vagy ha lehetséges, akkor ott helyben meg is írnánk. Kedves néni szaladt elénk, ahogy beléptünk, hogy miben is segíthetne. Elmondtuk neki, hogy van már otthoni jogosítványunk, de mi szeretnénk egy szép kék új zélandi-t is. OK, melyik országból is van a jogsink? Mondtuk, hogy Hungary. Majd átnyújtottam a néninek a nemzetközi jogsit, amiben ugye angolul is le van irva, hogy milyen járműveket vezethetünk. Ezzel sikerült a kedves ügyintézőt elbizonytalanítani, úgyhogy elment megkérdezni a kollégáját, mi is a teendő.
Válasz: régen elfogadták a nemzetközi jogsit, mint fordítás, de ma már nem. Fel kell hívnunk xy telefonszámot, ahol elmondják, hogy ki illetékes/elfogadott a magyar jogosítványok fordításában, és hitelesítésében. Ha ezzel a procedúrával megvolnánk, utána visszamehetünk, kitölthetjük a jelentkezési lapot és lehet tesztelni.
Mivel a küldetés sikertelen volt, millió időnk maradt, úgyhogy lementünk Henderson-ba az Eurodell-be, ahol feltankoltunk finom füstölt kolbászt, főtt-füstölt császárszalonnát, főtt tarját, tormát (oh, yeah), nápolyit, és gesztenyepürét. Ez utóbbitól ódzkodom kicsit, egy konzervdobozban tárolt valamiről beszélünk, még nem mertem kinyitni. :)

Vissza a címben szereplő témához. Egy másik irodában azt mondták az én drága férjemnek telefonon, hogy persze hogy jó a nemzetközi jogsi, menjünk nyugodtan. (időnként előfordul, hogy az egyik iroda nem annyira tájékozott a friss jogszabályokat illetően, mint a többiek) Mivel szombaton is van náluk ügyfélfogadás, megbeszéltük, hogy amíg én melózom, András megnézi a helyet. Nem tudom, emlékeztek-e, hogy egyszer már megköszöntem a Tomtom Navi "segítségét" itt a blogon, na ma is "hálásak" vagyunk. Mivel a kereséskor nem lehet megadni városrészt (suburb-ot) a rendszernek, csak utca nevet, így sikerült elvezetnie Embert egy kopp másik városrészen levő ugyanolyan nevű utcába. Miután kiderült a turpisság, András bepötyögte a cimet újra, kiválasztva egy másik települést, így sikerült is odaérni a jogsis irodába, ahol az ügyintéző kislány közölte, hogy ugyan valóban 3ig vannak nyitva, de vezetői engedély ügyintézés csak 1ig volt. Azért ha már elkocsikázott odáig András, rákérdezett a fordítás dologra, na a kislány semennyire nem volt tájékozott, úgyhogy telefonos segítséget kért, így kiderítette, hogy nem lesz jó az a nemzetközi, ha angolul van, ha nem. Úgyhogy nincs más hátra, mint előre: hétfőn megyünk (vagy András egyedül, mert nekem már kezdődik a dupla blokkos suli-móka) az ordítás hitelesítőhöz, és utána valamikor kresz tesztet intézni.

Ausztrália vs. Új-Zéland

2008. 07. 18. - írta scarpetta

2 komment 

Kategóriák: Gasztro, NZ vegyes

A címben szereplő országok ősidők óta piszkálódnak már egymással, persze nem vérremenő harcokra kell itt gondolni, hanem amolyan kis testvéri/baráti csipkelődésre. Nincs is ezzel semmi baj, nekünk kifejezetten vicces a szituáció lévén, hogy 1 évig volt alkalmunk hallgatni, hogy a kiwik ilyenek-olyanok, most pedig ugyanazokat a dolgokat meghallgathatjuk Oz-ról pepitában. :) Ki mit lopott kitől, ki találta ki először ezt vagy azt stb. :)

Amiért igazából billentyűzetet ragadtam, az az új McDonalds reklám. Van ugyanis két új, limitált szériás burgerjük, igen fantáziadús névvel megáldva, mégpedig: kiwiburger, és aussie burger. A reklámban pedig elhangzik egy vicces mondat: "Finally, something good came out from Australia" (végre valami jóval is előrukkolt Ausztrália), ezek után érdekelne, hogy Au-ban hogy szól ez a reklám. :))
Lényeg a lényeg, tegnap egész nap szaladgáltunk, így jobb híján bementünk egy McDonaldsba kajálni. Én sajtburgert kértem, emberem meg egy aussie és egy kiwi burgert. Mivel a reklámmal már sikerült kiváncsivá tenniük, ezért kértem egy-egy falatot mindegyikből.

Mindkettőnknek ugyanaz jött ki eredményként egymástól függetlenül. Ha egész őszinte akarok lenni, mindkettőnknek igen nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne köpjük ki azonnal az egyik tipusú cuccot, és hogy különböző pofavágásokkal se befolyásoljuk a másik véleményét. Nem is húzom tovább az időt, sajnálattal kell közölnöm kedves új zélandi pajtások, hogy az aussie burger magasról leverte a helyit.

Na de nem kesergünk, van itt nekünk kiwimadarunk, meg pukekónk, ami az ozziknak nincs. És nálunk nem mindennapos vendégek a szőrös pókok, kígyók és krokodilok sem. :))

Vicces

2008. 07. 17. - írta scarpetta

1 komment 

Kategóriák: NZ vegyes

Hogy kicsit ellensúlyozzam a tegnapi bejegyzés hangulatát, gondoltam megosztom veletek is, hogy min nevettem könnyesre magam tegnap.

Találtam egy fórumot a neten, azon belül is egy topikot, ami a Beszélgetések egy Új Zélandival címet viselte. Ahhoz már hozzászoktam, hogy szegény amcsikból mindenki viccet csinál, vagy hogy butáknak nevezik őket, de azért ez a pár NZ mondat sem semmi. Na nézzük:

"1. Amerikának nincsenek tengerpartjai (bícs)
2. Az összes amcsi olyan magas épületekben lakik, mint a Jóbarátokban is, és ezért melegebbek az otthonaik télen.
3.A meleg otthonok télen egészségtelenek
4.Új Zélandon nincsenek érzelmileg zaklatott gyerekek, ez csak amolyan amerikai dolog.
5.Az egyetlen oka annak, amiért az amerikaiak udvariasan vezetnek, mert mind félnek, hogy különben lelövik őket.
6. Amerikában nincsenek birkák."

----------------------------------------------------------------------------

"A lányom kiwi (NZ) anyósának van egy olyan idegesítő szokása, hogy jópofaságból próbálja összehasonlítani az életet Usa-ban és Új Zélandon. Aminek lenne is értelme, ha néha valami komolyabb horderejű kérdéseket is feltenne, úgymint politika, oktatás, stb. De ő ehelyett a régi elcsépelt témákat feszegeti: -Mesélj valamit az Amerikai kocsikról. -Nos, van 4 kerekük, üzemanyaggal mennek és a kormány az ellenkező oldalon van. Nincs mit mondani róla igazából.
(Itt jegyezném meg, hogy anyós bátyja 5 évet élt az Államokban, amcsi felesége van, és ez a sógornő ekkor már több tíz éve Új Zélandon élt, tehát a válaszokat drága anyósunk igazán tudhatta volna)

A legutóbb lejátszódott beszélgetés viszont sokkolt. Lányom és Új zélandi vőlegénye megérkeznek anyósékhoz vacsorára. Lányom kezében egy méretes bagett-tel (amiért egy különlegességeket árusító boltot kellett találni Wellingtonban)

Anyós (miután szemrevételezte a bagettet): -Mi is ez?
Lányom- Ez bagett (francia kenyér).
Anyós: ---
Lányom: - Kenyér.
Anyós: Igen (Yis), és vajat tesztek rá?
Anyós fia: Oh, az isten szerelmére anya, persze hogy tesznek rá vajat. Ez K-E-NY-É-R.
Anyós: Jó, de nem kéne velem így beszélned, tudod hogy nekem nem megszokottak az ilyen külföldi ételek.

(Lányomnak és vőlegényének itt elakadt a szava, elmélkedtek hogy vajh miféle hasadás történhetett a tér-idő kontinuumban, amitől a kenyér egyenlő lett a külföldi étellel)
Anyós (miután ujjaival megpiszkálgatta a kenyeret)- Szóval, mesélj nekem az amerikai kenyerekről."

---------------------------------------------------------------------

"Kevin és én mindketten önkéntes véradók voltunk Angliában annak ellenére hogy féltem a tűktől. De ez mindegy is, szóval Te yuki-ban (NZ) sétálva olvastam, hogy egy mobil véradó állomást állítanak fel a helyi városházán. Gondolván, hogy némi izgalmat vinnék az életembe, besétáltam felajánlani a véremet.
A legnagyobb megdöbbenésemre a pasi (talpig St Johns egyenruhában) közölte velem: Ők nem fogadnak el vért Egyesült Királyság beli emberkékről, ...mert...ööö, ők lehet hogy szarvat növesztenek.
Nos, itt van, megkaptuk. Az én A Rh D pozitív vérem a vénámban marad, mert a kiwik azt gondolják, hogy az angolok kerge marha kórban szenvednek. :)"

-----------------------------------------------------------------------------

" A munkahelyi teaszobában történt az eset múlt évben Hálaadás körül (november), az egyik kollégám (kiwi) megkérdezte tőlem, hogy nekünk amerikaiaknak mit is jelent a Hálaadás. Nagyobb családi ünnep, mint mondjuk a karácsony? Szóval megpróbáltam körülírni neki, hogy ez egy olyan szünidő, amikor mindenki igyekszik hazajutni a családjához, és hogy ez a legtelítettebb időszak a légiforgalomban is (ezt onnan tudtam, hogy előző munkahelyem egy légitársaságnál volt, és ez elhangzott egy mítingen). Elsütöttem egy régi szlogent, miszerint ez az idősak, amikor a legtöbb amerikai a levegőben van.
Mire a kollégám megjegyezte:Há, akkor a terroristák is erre gondoltak valószínűleg.
Én: -Pardon?
Kolléga: -Tudod, a szeptember 11 merénylettel.
Én (hosszu szünet után): -Az nem hálaadáskor volt. Hálaadás novemberben van.
Kolléga (felháborodottan): -Akkor mikor volt szeptember 11?
Én (miután államat felszedtem a földről): -Egész pontosan szeptemberben volt, 11-én.
Kolléga: -Hm, én azt hittem novemberben volt. Biztos vagy benne, hogy nem?"

-------------------------------------------------------------------------

Nekem az anyósos és ez az utolsó volt a kedvencem. Ez utóbbi azért is vicces, mert nem számokkal hangzott el a dátum, hanem konkrétan kimondva, hogy szeptember. Viszont a szituációról eszembe jutott egy khm, kicsit gonosz kérdés: az Új Zélandiak, Ausztrálok (és úgy általában a népek világon, ahol az amcsikhoz képest fordítva szerepel a dátum) azt gondolják, hogy a wtc dolog Novemberben történt? (9/11/2001- itt ugye nem szeptembert jelent kicsit sem) :)))

Hiánycikk

2008. 07. 16. - írta scarpetta

11 komment 

Kategóriák: Eszmefuttatás

A minap Pityu nevű Ausztráliába "szakadt" hazánkfia leírta hogy ők hogy éreznek így x idővel a kitelepedés után, negatívumokkal-pozitívumokkal egyaránt. Ők úgy döntöttek, hogy visszacuccolnak a Vajdaságba, dacára minden jónak: sokszorosan több fizetés, nyugi, gyerekek angoltudása, a környezet stb. Az oka: honvágy. Igen, felnőtt komoly, családos férfiember létére P. barátunk elismerte, hogy neki igenis hiányzik a sörözés a cimborákkal, a család, a barátok. Persze nem mindent felégetve maguk mögött mennek vissza, az állampolgársággá avatást még megvárják, és utána uzsgyi. Szívből kívánom nekik, hogy mikor hazamennek, ne kelljen csalódniuk és tényleg megtalálják azt, ami miatt búcsút intettek Ausztráliának, mert megérdemlik.

Ez a történet gondolkodóba ejtett engem is, de rá kellett jönnöm, hogy én (férj sem) még mindig nem érzek honvágyat. Hogy ne tűnjünk azért teljesen Ufo-nak, írtam egy listát azokról a dolgokról, amik hiányoznak itt vagy amiket sajnálok, hogy elmulasztottam. Annyit kérek, a sorrendból ne olvasson ki senki semmi misztikus jelentést, egyszerűen csak begépeltem, amit az elmúlt másfél év alatt gyűjtögettem fejben. :) Tehát:

-Túrós palacsinta
-Túrótorta (na jó, a túró maga, mint olyan)
-Gesztenyepüré
-Puncsfagyi
-Mozart golyó
-Milka csoki
-Füstölt kolbász és szalonna
-Kacsasült-kacsamájjal
-Pulykahús (ez speciel csak NZ, Au-ban lehetett kapni)
-Sóska csirkepörkölttel
-Zellergumó (NZ)
-Májkrém
-Bodzaszörp
-Lipton earl grey tea
-Fűtés/szigetelés
-Dr. House (mármint a magyar szinkronnal nekem jobban tetszett)
-El Mariachi étterem
-A nyomdábaszaladgálás, a hóvégi zárások, a határidők és egyéb "stresszek"
-A kis kocsim, ami kéziváltós volt, és a rendes oldalon volt benne a kormány :)
-Az időnként előforduló relaxáló időm, mint fodrász, manikűr-pedikűr, kozmetikus (siralom, hogy saját magam mennyire nem értek az ilyenekhez nő létemre)
-A péntek esti bandázódások a barátokkal
-A póker-, römi- és szókirakó partik anyuékkal
-Kávézás és órákig tartó beszélgetések Sanyival
-Hogy lemaradtam egyszem kisöcsém 18. szülinapjáról
-Hogy nem voltam ott, mikor a jogsi miatt stresszelt, majd mikor mindenből simán levizsgázott, és még mindig nem láttam vezetni
-A karácsonyi hangulat (mivel itt nyáron van,így semmi, nulla karácsonyi fíling)

Hű, ez nem lett rövid, pedig biztos ki is maradtak belőle dolgok. DE, mielőtt félreértődne a helyzet, a lista hosszúsága ellenére sem jut eszünkbe a hazaköltözés gondolata. És a skype meg egyéb újkori varázslatoknak hála kb olyan, mintha el sem jöttünk volna. Ugye? :)))))

Szerencsecsillag

2008. 07. 09. - írta scarpetta

6 komment 

Kategóriák: Iskola, NZ vegyes

Nem tudom, mi történhetett, de az utóbbi hétben ránk köszöntött valami mázli örvény. Remélem ezután majd nem rossz dolgok jönnek. :)

Kezdem az elején, hogy érthető legyen. Szóval, a suliban úgy van felépítve a rendszer, hogy 10 hetes blokkok vannak, utána mindig 2 hét szünettel. Mivel nekem hétközben nem volt munkám, csak hétvégén, gondoltam rákérdezek, nem-e csinálhatnék egyszerre két blokkot. Meglepődtek a kérésen, mert még senki nem csinált ilyet eddig, de mondta a manager srác, hogy utánajár a dolognak. Egy hónappal később (a  héten) miután már a legfő-főbb emberek vitatták meg az ügyemet mindenféle mítingeken megkaptam a pozitív választ. Ami azt jelenti, hogy 3 hónappal előbb befejezem a sulit, és még az idén a kezemben lehet a bizonyítvány.

Hogy ne legyen egyszerű az élet, miután kezdtem megszokni a mostani munkámat, kaptam egy ajánlatot egy másik helyről. Gondolkodási időt kértem, persze már akkor tudtam, hogy igent fogok mondani, csak gondoltam, úgy csinálok, mint a nagyok. :)))
Szóval ma felhivtam az emberkét és igent mondtam, úgyhogy jövő hónaptól ha minden jól megy, új munkahelyem lesz, ami sokkal több csillaggal rendelkezik, mint a mostani (zero). :)

És amikor azt hinné az ember, hogy ezt már nem lehet fokozni, akkor jön a másik telefonhívás a suliból a végleges tanrenddel: a délutáni és esti osztályban leszek. Ami azért szuper, mert az új meló meg reggeli beosztású lesz, így végre lesz szabad hétvégém. :)

Csokitorta

2008. 07. 09. - írta scarpetta

1 komment 

Kategóriák: Gasztro

Na, azt hiszem egyszerűbb lesz ide betennem a süti leírást, mert már lassan lehal a levelezőm a sok recept küldéstől. :)

Hozzávalók:

Torta: 300 g sima liszt, 190 g cukor, 75 g barna cukor, 40 g kakaópor, 1.5 teáskanál(tsp) sütőpor, 1 teáskanál szódabikarbona, csipet só, 3 tojás, 100 ml tejföl, 1 evőkanál (tbsp) vanilia eszencia, 130 g sótlan vaj (felolvasztva), 90 ml olaj, 225 ml víz

Krém: 175 g csoki (jófajta 70%os kakaó tartalommal), 250 g sótlan vaj, 275 g porcukor, 1 evőkanál vanilia eszencia

Metódus: Melegítsd elő a sütőt 180°C-ra. Ha a torta belsejébe is szeretnél krémet tölteni, akkor két kicsi tortaformát vajazz ki (később nem kell bajlódni a félbevágással). Ha csak a tetejére akarsz krémet, akkor csak egy nagyobb formát.
Keverd össze a cukrot, lisztet, kakaót, sütőport, szóbabikarbónát, és a csipet sót. Egy másik edényben mixeld össze a tojást, vaniliát, tejfölt. Egy harmadik edényben mixeld (elektromos habverő) a vajat és az olajat, majd add hozzá a vizet. Tedd bele a lisztes-kakaós mixet, közben folyamatosan keverd. Majd keverd bele a tojásos mixet. Öntsd a formá(k)ba és süsd kb 50 percig. (tűpróbával ellenőrizd kicsit előbb). Hagyd hűlni a formában.

Krém: A habverővel keverd ki a vajat a cukorral.Olvaszd fel a csokit, majd keverd a cukros vajhoz. Ha a torta kihűlt, kend meg a tetejét és az oldalát. Ha két tortát csináltál, akkor értelemszerűen a krém 1/4-ét kend a szeletek közé, a maradékot meg a tetejére és oldalára.