Tudom, jól eltűntem, de kicsit behavazódtam az elmúlt hónapban. Kb 2 hónappal ezelőtt kaptam egy emailt a főnökömtől, hogy ugyan tudja hogy minimum 1 évig itthon szeretnék maradni babázni, de mégis nem tudnék-e visszamenni dolgozni. Felhívtam és mondtam hogy semmiképp nem szeretnék előbb visszamenni, sőt. És hogy ha arról van szó, akkor köszi, nem kell fenntartaniuk a pozíciómat nekem.
Erre mondta hogy igazából pont ellenkezőleg, mert már 3 embert vettek fel mióta eljöttem, de egyik sem vált be és óriási káosz meg dráma van és nem szeretnék elveszíteni az ügyfeleimet.
Szóval előálltak azzal az ötlettel hogy dolgozzak itthonról, csak ne kelljen már még egy új emberrel vesződni.
Végül beleegyeztem, azzal a feltétellel, hogy a kicsi az első, tehát a vele töltött lehetséges időt nem fogom munkával tölteni, de alvásidőben vagy esténként dolgozom amennyit tudok, hetente beküldöm hogy hány órát melóztam és kész, majd írtam egy listát hogy miket tudok bevállalni. Mindenki egyet értett a feltételekben, gyorsan ide is hozták nekem a laptopomat meg telefont mielőtt meggondolom magam. :) Úgyhogy mostmár kb 1.5 hónapja dolgozó anyuka vagyok, ezért is hanyagoltam a blogot kicsit, arra már tényleg nem jutott idő. Sőt az elmúlt két hétben full time (teljes állásban?) dolgoztam, mert a saját melóm mellett még helyettesítenem kellett az egyik kollégát is aki elment szabira.
Azért néha még mindig gondolkodom hogy jó ötlet volt-e hogy igent mondtam, mert egy magamfajta munkamániásnak nagyon nehéz betartani hogy csak x időt szánjak melóra és ne stresszeljek határidők miatt stb. Igazából próbálom hosszútávra nézni ezt és úgy állok hozzá, hogy mivel én most "kisegítem" a céget, később ők is így fognak hozzáállni dolgokhoz. Az az egy hátránya megvan ha az ember elköltözik a világ másik végére hogy ugye nincs segítség (rokonság, nagyszülők stb) szóval ha később netán itthon kell maradnom a kicsivel vagy bármi, akkor a cégnél látják hogy ez az otthonról dolgozósdi működik és nem lesz probléma.
Szóval nem vesztem el, csak behavazódtam, de most majd kezdenek lecsillapodni a dolgok munka téren, úgyhogy talán lesz időm írni. :)
Terhesgondozás, gyes stb
Gondoltam megírom hogy is mennek errefelé a dolgok gyermekvállalás témakörben, hátha valakit érdekel vagy esetleg aktuális.
Három féle terhesgondozási lehetőség van:
1) kórházi midwife (szülésznő) - anyukajelölt nem választ egy konkrét személyt, mindig az éppen műszakban levő midwife fogja vizsgálni. Ergo, előfordulhat hogy a szülést egy olyan valaki fogja levezetni, akivel még nem is találkoztak a szülők. Ezt fedezi az állami eü ellátás, szóval ingyenes az arra jogosultaknak.
2) Privát midwife - anyukajelölt választ egy konkrét személyt, aki végigkíséri a terhességet és levezeti a szülést. Ezt fedezi az állami eü ellátás, szóval ingyenes az arra jogosultaknak.
3) Orvos - ez elég egyértelmű, szülőjelöltek választanak maguknak orvost, aki végigkíséri a terhességet és levezeti a szülést. Ezt nem fedezi a standard eü ellátás, pár ezer dollárba kerül. Magánbiztosítók általában visszafizetik egy kis részét ennek a számlának.
Szerintem az első két opció a leggyakoribb, nemcsak azért mert térítésmentes, hanem mert igazából a szülésznők azok, akik a legtapasztaltabbak e téren. Ha orvost választ a delikvens, egy midwife akkor is jelen lesz a vizsgálatoknál-szülésnél. Egy abszolút komplikációmentes szülésnél nincs is igazán olyasmi amit egy orvos tudna csak és a midwife nem.
Aztán ezeket a fenti opciókat még lehet variálni, hogy otthon, szülőotthonban vagy kórházban akar szülni anyuka.
Vannak mindenféle szülésfelkészítő tanfolyamok is, kórház által ingyenesen vagy privát helyeken fizetős rendszerben.
A kórház szervez oktatólátogatást is, ahol körbevezetik a szülőjelölteket, megmutatják mi hol van, mi hogy van stb.
Szabadság-Szülési szabadság:
-10 nap spéci szabadság, amit orvosi vizitekre, ultrahangra stb lehet elhasználni.
-Egy éves munkaviszony után jár 52 hét szülési szabadság, ami azt jelenti hogy a munkáltató 1 évig köteles fenntartani a munkahelyet. Ebből az egy évből 14 hét az ami fizetett (az eredeti fizetés egy töredéke) az utána levő időszak fizetés nélküli
-Apukának is jár két hét szabi szülés előttre vagy utánra
Én csak a kórházi ellátásos részről tudok nyilatkozni privát midwife-al, az otthonszülős-meg medencés-fürdőkádas-szülőotthonos élményekről fogalmam sincs. :)
Szóval a kórház nagyon jól felszerelt. Két részből áll: van a vajúdó rész, itt van a szobában hiper-szuper fotel apukának amiben még aludni is lehet ha akar, tv, cd lejátszó stb. Van 3 jacuzzi is az osztályon, ha valaki ilyesmire vágyik, csak előre kell szólni a szülésznőnek és akkor tuti lesz hely. Meg van konyha ahol apuka ihat kávét-teát, vagy bedobhatja a mikróba a melegitos párnát anyukának stb.
Aztán szülés után átkerül a család a szülészetre, ahol van mindenféle szoba, én egy 1 ágyasban voltam, ahol volt kis asztal, fotel apukának, fürdő-wc stb. Ugyanezen a folyosón van 2 konyha is, hogyha anyuka netán megéhezne a kórházi kaján felül, akkor még van piritós kenyér, vaj, lekvár, muffin, gyümölcsök, kávé-tej-tea stb (ingyen)
Normál komplikációmentes szülésnél azt hiszem 1-1.5 nap után hazaengedik az embert, ha tévedek akkor majd vki csak kijavít, amúgy meg ha galiba volt akkor 5 nap után van eltáv.
Összességében én kívánni sem tudtam volna jobb ellátást szerintem, minden tiszta és rendezett volt, hagytak minket szépen csendben kettecskén a szobában és ami a legszimpatikusabb volt, hogy amikor kiderült/eldöntődött hogy itt márpedig vészhelyzet van, akkor sem pánikoltatott senki, nem volt dráma, mindenki tette a dolgát és kész.
Három féle terhesgondozási lehetőség van:
1) kórházi midwife (szülésznő) - anyukajelölt nem választ egy konkrét személyt, mindig az éppen műszakban levő midwife fogja vizsgálni. Ergo, előfordulhat hogy a szülést egy olyan valaki fogja levezetni, akivel még nem is találkoztak a szülők. Ezt fedezi az állami eü ellátás, szóval ingyenes az arra jogosultaknak.
2) Privát midwife - anyukajelölt választ egy konkrét személyt, aki végigkíséri a terhességet és levezeti a szülést. Ezt fedezi az állami eü ellátás, szóval ingyenes az arra jogosultaknak.
3) Orvos - ez elég egyértelmű, szülőjelöltek választanak maguknak orvost, aki végigkíséri a terhességet és levezeti a szülést. Ezt nem fedezi a standard eü ellátás, pár ezer dollárba kerül. Magánbiztosítók általában visszafizetik egy kis részét ennek a számlának.
Szerintem az első két opció a leggyakoribb, nemcsak azért mert térítésmentes, hanem mert igazából a szülésznők azok, akik a legtapasztaltabbak e téren. Ha orvost választ a delikvens, egy midwife akkor is jelen lesz a vizsgálatoknál-szülésnél. Egy abszolút komplikációmentes szülésnél nincs is igazán olyasmi amit egy orvos tudna csak és a midwife nem.
Aztán ezeket a fenti opciókat még lehet variálni, hogy otthon, szülőotthonban vagy kórházban akar szülni anyuka.
Vannak mindenféle szülésfelkészítő tanfolyamok is, kórház által ingyenesen vagy privát helyeken fizetős rendszerben.
A kórház szervez oktatólátogatást is, ahol körbevezetik a szülőjelölteket, megmutatják mi hol van, mi hogy van stb.
Szabadság-Szülési szabadság:
-10 nap spéci szabadság, amit orvosi vizitekre, ultrahangra stb lehet elhasználni.
-Egy éves munkaviszony után jár 52 hét szülési szabadság, ami azt jelenti hogy a munkáltató 1 évig köteles fenntartani a munkahelyet. Ebből az egy évből 14 hét az ami fizetett (az eredeti fizetés egy töredéke) az utána levő időszak fizetés nélküli
-Apukának is jár két hét szabi szülés előttre vagy utánra
Én csak a kórházi ellátásos részről tudok nyilatkozni privát midwife-al, az otthonszülős-meg medencés-fürdőkádas-szülőotthonos élményekről fogalmam sincs. :)
Szóval a kórház nagyon jól felszerelt. Két részből áll: van a vajúdó rész, itt van a szobában hiper-szuper fotel apukának amiben még aludni is lehet ha akar, tv, cd lejátszó stb. Van 3 jacuzzi is az osztályon, ha valaki ilyesmire vágyik, csak előre kell szólni a szülésznőnek és akkor tuti lesz hely. Meg van konyha ahol apuka ihat kávét-teát, vagy bedobhatja a mikróba a melegitos párnát anyukának stb.
Aztán szülés után átkerül a család a szülészetre, ahol van mindenféle szoba, én egy 1 ágyasban voltam, ahol volt kis asztal, fotel apukának, fürdő-wc stb. Ugyanezen a folyosón van 2 konyha is, hogyha anyuka netán megéhezne a kórházi kaján felül, akkor még van piritós kenyér, vaj, lekvár, muffin, gyümölcsök, kávé-tej-tea stb (ingyen)
Normál komplikációmentes szülésnél azt hiszem 1-1.5 nap után hazaengedik az embert, ha tévedek akkor majd vki csak kijavít, amúgy meg ha galiba volt akkor 5 nap után van eltáv.
Összességében én kívánni sem tudtam volna jobb ellátást szerintem, minden tiszta és rendezett volt, hagytak minket szépen csendben kettecskén a szobában és ami a legszimpatikusabb volt, hogy amikor kiderült/eldöntődött hogy itt márpedig vészhelyzet van, akkor sem pánikoltatott senki, nem volt dráma, mindenki tette a dolgát és kész.
Névváltoztatás
Gondoltam megosztom a tapasztalatot hogy mi a menete egy névváltoztatásnak errefelé hátha valaki másnak is olyan remek keresztneve van, hogy van angol megfelelője és lehet angolosan is ejteni de fura, magyar módon van írva és akkor könnyen előfordulhat hogy a világ ezen részén amerre jár, mindenhol máshogy fogják betűzni a nevét, ami utána jópofa kis galibákat tud okozni.
Az enyémet hivatalos helyeken 5 (!!) különböző módon sikerült eddig leírniuk, ami nagyon klassz mikor megkérnek hogy betűzzem és utána közlik hogy én ugyan nem jártam még ott/nem vagyok a rendszerben/ilyen név nincs is/tuti én vagyok én, mikor születtem?
Szóval a folyamat nagyon egyszerű: rezidensnek (letelepedési engedéllyel rendelkező személy) vagy állampolgárnak kell lenni, ki kell tölteni egy papírt hogy 'ez vagyok --> ez szeretnék lenni' (erre azért vannak szabályok hogy milyen neveket lehet választani), befizetni a díjakat és várni hogy megjöjjön postán a névváltoztatási okirat.
Az egész móka 2 héten belül megvolt: ebben benne volt az is hogy le kellett fordítanom a születési anyakönyvi kivonatainkat aztán hitelesítettni, majd másolatot csinálni a házassági kivonatról és hitelesíttetni, postáztam az egész pakkot és kb másfél hét múlva már meg is jött az okmány.
Az ezzel járó ügyintézés is igen barátinak tűnik eddig:
-Jogosítvány: az ember bemegy a legközelebbi AA kirendeltségre, néni lefénymásolja a bizonyítványt az új névvel, csinál egy új fényképet, elveszi a régi jogsit, ad egy ideiglenest amíg az új kártya megjön (elvileg 2-3 hét).
-Kocsi biztosítás: Ha az AA-nél van biztosítás, egy másik ablaknál egyúttal gyorsan át is lehet iratni a nevet a rendszerben.
-Adóhivatal: Az IRD weboldaláról letölthető egy erre az esetre vonatkozó nyomtatvány(1 oldal), kitölt, fénymásol mellé egyet a névváltozós papírból és beküld postán. Plusz célszerű adni egy másolatot a melóhelyen is.
-Bank: Névváltozós papír vagy új jogsi bemutat, ügyintéző lemásolja és átírja az átírnivalókat a rendszerben.
Ezek a fontosak, a többi helyen meg majd apránként lehet szólni és kész. :)
Az enyémet hivatalos helyeken 5 (!!) különböző módon sikerült eddig leírniuk, ami nagyon klassz mikor megkérnek hogy betűzzem és utána közlik hogy én ugyan nem jártam még ott/nem vagyok a rendszerben/ilyen név nincs is/tuti én vagyok én, mikor születtem?
Szóval a folyamat nagyon egyszerű: rezidensnek (letelepedési engedéllyel rendelkező személy) vagy állampolgárnak kell lenni, ki kell tölteni egy papírt hogy 'ez vagyok --> ez szeretnék lenni' (erre azért vannak szabályok hogy milyen neveket lehet választani), befizetni a díjakat és várni hogy megjöjjön postán a névváltoztatási okirat.
Az egész móka 2 héten belül megvolt: ebben benne volt az is hogy le kellett fordítanom a születési anyakönyvi kivonatainkat aztán hitelesítettni, majd másolatot csinálni a házassági kivonatról és hitelesíttetni, postáztam az egész pakkot és kb másfél hét múlva már meg is jött az okmány.
Az ezzel járó ügyintézés is igen barátinak tűnik eddig:
-Jogosítvány: az ember bemegy a legközelebbi AA kirendeltségre, néni lefénymásolja a bizonyítványt az új névvel, csinál egy új fényképet, elveszi a régi jogsit, ad egy ideiglenest amíg az új kártya megjön (elvileg 2-3 hét).
-Kocsi biztosítás: Ha az AA-nél van biztosítás, egy másik ablaknál egyúttal gyorsan át is lehet iratni a nevet a rendszerben.
-Adóhivatal: Az IRD weboldaláról letölthető egy erre az esetre vonatkozó nyomtatvány(1 oldal), kitölt, fénymásol mellé egyet a névváltozós papírból és beküld postán. Plusz célszerű adni egy másolatot a melóhelyen is.
-Bank: Névváltozós papír vagy új jogsi bemutat, ügyintéző lemásolja és átírja az átírnivalókat a rendszerben.
Ezek a fontosak, a többi helyen meg majd apránként lehet szólni és kész. :)
A baleset és ami utána jött (18.Aug. 2013)
Egy ideje már vacilláltam hogy megírjam-e ezt a bejegyzést: a másik blogon nem akartam, az mégiscsak amolyan baba-blog, ide meg egy picit túl személyesnek tűnt, de végülis ez a blog rólunk és az itteni életünkről szól, szóval elfér. Még most is felkavar a téma, szóval nem tudom mennyire lesz össze-vissza ez az iromány. De remélem ha most kiírom magamból, megszűnnek az időnként visszatérő flashback-ek.
Előre szólok: Hosszú poszt lesz, érzelgősebbek, netán várandós anyukák inkább hagyják ki ezt a bejegyzést.
Soha nem gondoltam volna hogy életem legszebb időszakában fogom átélni életem legszörnyűbb élményét is, de mégis így alakult. Hét év után abban a hitben élve hogy nekem aztán nem lehet gyerekem vagy nagyon über nehezen, 2013 januárban mégiscsak megtörtént a csoda, terhes lettem. Az egész várandós időszak egy könnyű séta volt, se rosszullétek se semmi, dolgoztam tovább, hétvégente kirándulgattunk szóval igazi idilli, képeslapra illő időszak volt.
Aztán az egyik ilyen kirándulás alkalmával, 33 hetes terhesen bekövetkezett a horror, autóbalesetünk volt. A szembe jövő sávból egy autó teljesen átjött a mi sávunkba és frontálisan ütköztünk, mindketten 50-nel mentünk, tehát mintha százzal csattantunk volna. Olyan gyorsan történt, hogy én épp kérdeztem volna férjet hogy "ez meg mit csinál?", de ebből csak az "ez mit csi"-ig jutottam majd snitt és a következő kép az füst, légzsák por, én fulladok, légzsákok mindenfelé kinyílva, emberek szaladnak a kocsi felé. Férj az aggódástól fittyet hányva minden elővigyázatosságra kiugrott a kocsiból, átszaladt az én oldalamra hogy megnézze nem-e vérzek vagy mi van. Nagy nehezen sikerült kiszállnom a kocsiból és leültünk egy buszmegálló padjára. Egy járókelő gyorsan elvette a telefonunkat hogy hivja a mentőket, még beszélt a telefonon, amikor megjelentek a tűzoltók. Akkor nem is esett le hogy ez meg hogy történhetett, a másnapi újságból tudtam meg, hogy a tűzoltóságtól kb 150 meterre voltunk és hallották a csattanást.
Egy marék tűzoltó körénk sereglett, kérdezgettek, vérnyomást mértek stb. Közben megérkeztek a rendőrök-helyszínelők is, ők Andrást faggatták gyorsan, amíg vártuk a mentőt.
Megérkezett a mentő és már úton is voltunk a kórházba. Kaptam egy jeges pakkot a hasamra, hogy felébresszük a babát, merthogy a hidegtől elkezdenek mozogni állítólag. Kb 5 percenként mérte a vérnyomásomat a mentős csávó, amin kicsit sem segített hogy közben kérdezgette hogy 'na, rugdos már a baba?' és én kénytelen voltam nemmel válaszolni.
Megérkeztünk a kórházba, ahol egy egész orvos csoport várt minket mindenféle részlegekről. A baleseti sebész vázolta a helyzetet a többi dokinak gyorsan hogy mindenki képben legyen, én ekkor tudtam meg amit addig eltitkoltak előlem, hogy a srác aki okozta a balesetet a helszínen meghalt.
Az egyik balesetis doki megpróbálta elcincálni Andrást ellenőrizni, de ő nem akart egyedül hagyni, szóval ott vizsgálták meg mellettem.
Addigra már elég egyértelmű volt hogy bordatörésem tuti van, úgyhogy gyorsan elmagyarázták hogy terhesen ugyan nem kéne röntgenezni, de ebben az esetben muszáj, és hogy jól betakarnak majd ólom mellénnyel és gyorsak lesznek meg minden, de meg kell nézni hogy a tüdőm stb nem sérült-e.
Na miután ez megvolt, meg férjet is bekötözgették még kaptam egy ragtapaszt a fejemre (a napszemüveget odacsapta a légzsák kicsit), aztán törött bordákkal, törött farcsont - és szegycsonttal kéken-zölden "pompázva" rákötöttek mindenféle kütyükre hogy figyeljék a baba szívverését meg az én vérnyomásomat. Mary, a fogadott szülésznőm pont bent volt a kórházban egy másik anyukával, úgyhogy szóltak is neki. Azonnal leszaladt hozzám és ott maradt velem egy darabig, elmagyarázta hogy mit mutatnak a különböző bizgentyűk és próbált megnyugtatni, nagyon jól esett. Éjszakára ott tartottak a sürgősségin, reggel pedig miután a vérnyomásom a stabilizálódott, elvittek ultrahangra, amit én nagyon vártam már, hogy megnézzék minden rendben van-e picivel, majd áttoltak az általános osztályra. Idejött a fizikoterapeuta is hozzám, meg kaptam két szteroid injekciót, ezzel rásegítenek a baba tüdejének fejlődésére ha netán megindulna a szülés.
A szobatársak furcsállották hogy miért vagyok ott, hisz az nem a szülészet, de miután mondtam hogy balesetünk volt, akkor már értették. Az egyik néni felpattant az ágyról, odahozta az aznapi újságot és egy képre bökve megkérdezte hogy ugye ezek nem ti voltatok? Ránéztem a képre, de nem tudtam kinyögni rendesen hogy igen, csak bólintottam és belül nagyon örültem hogy András olyan alapos kutatást végzett a 'milyen autónk legyen' témakörben. Szegény járgány még az első szervizét sem érte meg, alig 4 ezer kilométer volt benne, de nagyon jól szolgált.
Napok teltek el, én csak feküdtem a kórházi ágyon, próbáltam nem bőgni minden percben. Pár nap múlva volt egy ultrahang, ahol engem vizsgáltak megint, aztán András megkérdezte a szonográfust hogy nem lehetne-e hogy megmutassa a babát utána, merthogy engem marhán nem érdekelt a vesém meg a májam meg tudomisén, de a kis prücsök annál inkább. A néni egy pillanatra megállt, majd mondta hogy de igen sőt, és elnézést kért, amiért senkinek nem jutott ez eszébe előbb. Megnézegetett mindent, majd mondta hogy úgy tűnik minden rendben a kicsivel. Tök aranyos volt, még a végén ki is nyomtatott egy kis elmosódott arcocskát egy A4es lapra, hogy tudjak mit nézegetni.
Egy hétig voltam a kórházban, majd hazaengedtek szigorú ágynyugalomra ítélve. Épphogy beültem a kocsiba (az enyémet használtuk, a másik ugye totálkár lett) rámtört egy pánikroham (életemben nem volt még olyanom), úgyhogy még úgyis hogy közel lakunk a kórházhoz eltartott egy darabig míg hazaértünk.
Még azon a hétvégén átjött Mary (szülésznő) hogy megtanítsa Andrásnak hogy adja be nekem a hasi injekciót. Minden nap kaptam egyet a nem mozgás miatt trombózis megelőzés céljából.
Két hét múlva kellett először visszamenni a kórházba ultrahangra. Azt gondoltam az autózásnál szarabb dolog már nem lesz, de sajnos tévedtem. Az ultrahangon kiderült, hogy a baba megállt a növekedésben és pontosan akkora mint a baleset előtti mérésen. Na ezzel a papírral lifteztünk fel az emeletre az orvoshoz. A doki mondta hogy most ne csináljunk semmit, menjek haza, pihenjek és előírt egy hízlaló kúrát. Na nem mintha nem lettem volna már elég nagydarab a fekvéstől stb, hanem hogy hátha akkor átmegy egy picit több kalória a babának. Két hét múlva menjünk vissza megint ellenőrzésre.
Eltelt a két hét, az ultrahangos becslés szerint volt egy pici gyarapodás, úgyhogy mehetünk haza és majd a kiírás napján jöjjünk be megint hogy megnézzük mi is legyen végül, hogy tudok-e majd szülni rommá tört csontokkal stb.
Kiírás napján reggel mentünk is a kórházba, ahol Mary azzal fogadott hogy akkor maradjak is én már ott, megindítják a szülést. Na mondom ennek a fele sem tréfa, még jó hogy a kórházi pakk már hetek óta be volt készítve a kocsiba.
Teltek az órák, az kiderült hogy a pár héttel azelőtti ultrahangos becslés tévedett egy pettyet, a placenta is sérült stb. Most nem mennék bele az ijesztő és félelmetes részletekbe, lényeg a lényeg minden jó ha a vége jó: aznap este 9kor császármetszéssel és kicsit picurkán de egészségesen megszületett a mi gyönyörű kislányunk. :)
Előre szólok: Hosszú poszt lesz, érzelgősebbek, netán várandós anyukák inkább hagyják ki ezt a bejegyzést.
Soha nem gondoltam volna hogy életem legszebb időszakában fogom átélni életem legszörnyűbb élményét is, de mégis így alakult. Hét év után abban a hitben élve hogy nekem aztán nem lehet gyerekem vagy nagyon über nehezen, 2013 januárban mégiscsak megtörtént a csoda, terhes lettem. Az egész várandós időszak egy könnyű séta volt, se rosszullétek se semmi, dolgoztam tovább, hétvégente kirándulgattunk szóval igazi idilli, képeslapra illő időszak volt.
Aztán az egyik ilyen kirándulás alkalmával, 33 hetes terhesen bekövetkezett a horror, autóbalesetünk volt. A szembe jövő sávból egy autó teljesen átjött a mi sávunkba és frontálisan ütköztünk, mindketten 50-nel mentünk, tehát mintha százzal csattantunk volna. Olyan gyorsan történt, hogy én épp kérdeztem volna férjet hogy "ez meg mit csinál?", de ebből csak az "ez mit csi"-ig jutottam majd snitt és a következő kép az füst, légzsák por, én fulladok, légzsákok mindenfelé kinyílva, emberek szaladnak a kocsi felé. Férj az aggódástól fittyet hányva minden elővigyázatosságra kiugrott a kocsiból, átszaladt az én oldalamra hogy megnézze nem-e vérzek vagy mi van. Nagy nehezen sikerült kiszállnom a kocsiból és leültünk egy buszmegálló padjára. Egy járókelő gyorsan elvette a telefonunkat hogy hivja a mentőket, még beszélt a telefonon, amikor megjelentek a tűzoltók. Akkor nem is esett le hogy ez meg hogy történhetett, a másnapi újságból tudtam meg, hogy a tűzoltóságtól kb 150 meterre voltunk és hallották a csattanást.
Egy marék tűzoltó körénk sereglett, kérdezgettek, vérnyomást mértek stb. Közben megérkeztek a rendőrök-helyszínelők is, ők Andrást faggatták gyorsan, amíg vártuk a mentőt.
Megérkezett a mentő és már úton is voltunk a kórházba. Kaptam egy jeges pakkot a hasamra, hogy felébresszük a babát, merthogy a hidegtől elkezdenek mozogni állítólag. Kb 5 percenként mérte a vérnyomásomat a mentős csávó, amin kicsit sem segített hogy közben kérdezgette hogy 'na, rugdos már a baba?' és én kénytelen voltam nemmel válaszolni.
Megérkeztünk a kórházba, ahol egy egész orvos csoport várt minket mindenféle részlegekről. A baleseti sebész vázolta a helyzetet a többi dokinak gyorsan hogy mindenki képben legyen, én ekkor tudtam meg amit addig eltitkoltak előlem, hogy a srác aki okozta a balesetet a helszínen meghalt.
Az egyik balesetis doki megpróbálta elcincálni Andrást ellenőrizni, de ő nem akart egyedül hagyni, szóval ott vizsgálták meg mellettem.
Addigra már elég egyértelmű volt hogy bordatörésem tuti van, úgyhogy gyorsan elmagyarázták hogy terhesen ugyan nem kéne röntgenezni, de ebben az esetben muszáj, és hogy jól betakarnak majd ólom mellénnyel és gyorsak lesznek meg minden, de meg kell nézni hogy a tüdőm stb nem sérült-e.
Na miután ez megvolt, meg férjet is bekötözgették még kaptam egy ragtapaszt a fejemre (a napszemüveget odacsapta a légzsák kicsit), aztán törött bordákkal, törött farcsont - és szegycsonttal kéken-zölden "pompázva" rákötöttek mindenféle kütyükre hogy figyeljék a baba szívverését meg az én vérnyomásomat. Mary, a fogadott szülésznőm pont bent volt a kórházban egy másik anyukával, úgyhogy szóltak is neki. Azonnal leszaladt hozzám és ott maradt velem egy darabig, elmagyarázta hogy mit mutatnak a különböző bizgentyűk és próbált megnyugtatni, nagyon jól esett. Éjszakára ott tartottak a sürgősségin, reggel pedig miután a vérnyomásom a stabilizálódott, elvittek ultrahangra, amit én nagyon vártam már, hogy megnézzék minden rendben van-e picivel, majd áttoltak az általános osztályra. Idejött a fizikoterapeuta is hozzám, meg kaptam két szteroid injekciót, ezzel rásegítenek a baba tüdejének fejlődésére ha netán megindulna a szülés.
A szobatársak furcsállották hogy miért vagyok ott, hisz az nem a szülészet, de miután mondtam hogy balesetünk volt, akkor már értették. Az egyik néni felpattant az ágyról, odahozta az aznapi újságot és egy képre bökve megkérdezte hogy ugye ezek nem ti voltatok? Ránéztem a képre, de nem tudtam kinyögni rendesen hogy igen, csak bólintottam és belül nagyon örültem hogy András olyan alapos kutatást végzett a 'milyen autónk legyen' témakörben. Szegény járgány még az első szervizét sem érte meg, alig 4 ezer kilométer volt benne, de nagyon jól szolgált.
Napok teltek el, én csak feküdtem a kórházi ágyon, próbáltam nem bőgni minden percben. Pár nap múlva volt egy ultrahang, ahol engem vizsgáltak megint, aztán András megkérdezte a szonográfust hogy nem lehetne-e hogy megmutassa a babát utána, merthogy engem marhán nem érdekelt a vesém meg a májam meg tudomisén, de a kis prücsök annál inkább. A néni egy pillanatra megállt, majd mondta hogy de igen sőt, és elnézést kért, amiért senkinek nem jutott ez eszébe előbb. Megnézegetett mindent, majd mondta hogy úgy tűnik minden rendben a kicsivel. Tök aranyos volt, még a végén ki is nyomtatott egy kis elmosódott arcocskát egy A4es lapra, hogy tudjak mit nézegetni.
Egy hétig voltam a kórházban, majd hazaengedtek szigorú ágynyugalomra ítélve. Épphogy beültem a kocsiba (az enyémet használtuk, a másik ugye totálkár lett) rámtört egy pánikroham (életemben nem volt még olyanom), úgyhogy még úgyis hogy közel lakunk a kórházhoz eltartott egy darabig míg hazaértünk.
Még azon a hétvégén átjött Mary (szülésznő) hogy megtanítsa Andrásnak hogy adja be nekem a hasi injekciót. Minden nap kaptam egyet a nem mozgás miatt trombózis megelőzés céljából.
Két hét múlva kellett először visszamenni a kórházba ultrahangra. Azt gondoltam az autózásnál szarabb dolog már nem lesz, de sajnos tévedtem. Az ultrahangon kiderült, hogy a baba megállt a növekedésben és pontosan akkora mint a baleset előtti mérésen. Na ezzel a papírral lifteztünk fel az emeletre az orvoshoz. A doki mondta hogy most ne csináljunk semmit, menjek haza, pihenjek és előírt egy hízlaló kúrát. Na nem mintha nem lettem volna már elég nagydarab a fekvéstől stb, hanem hogy hátha akkor átmegy egy picit több kalória a babának. Két hét múlva menjünk vissza megint ellenőrzésre.
Eltelt a két hét, az ultrahangos becslés szerint volt egy pici gyarapodás, úgyhogy mehetünk haza és majd a kiírás napján jöjjünk be megint hogy megnézzük mi is legyen végül, hogy tudok-e majd szülni rommá tört csontokkal stb.
Kiírás napján reggel mentünk is a kórházba, ahol Mary azzal fogadott hogy akkor maradjak is én már ott, megindítják a szülést. Na mondom ennek a fele sem tréfa, még jó hogy a kórházi pakk már hetek óta be volt készítve a kocsiba.
Teltek az órák, az kiderült hogy a pár héttel azelőtti ultrahangos becslés tévedett egy pettyet, a placenta is sérült stb. Most nem mennék bele az ijesztő és félelmetes részletekbe, lényeg a lényeg minden jó ha a vége jó: aznap este 9kor császármetszéssel és kicsit picurkán de egészségesen megszületett a mi gyönyörű kislányunk. :)
Mozi
Már a bevásárló központok családbarátisága is kellemesen érintett, de múlt héten sikerült még jobban meglepődnöm.
Van baba-mama mozi! Hétfőn, szerdán és pénteken különböző időpontokban napközben vetítenek mozifilmeket (legújabb filmek) kifejezetten kisgyerekkel rendelkezőknek.
Az e-heti baba-mama találkát ide szerveztük és utána elmentünk ebédelni. :)
A mozijegy feleannyiba kerül, mint az esti előadásra és ehhez két jegyet is kap az ember, szóval hogy az egyik melletted levő ülés is a tiéd, ezáltal van hova pakolni a cuccaid vagy letenni az alvó babát. Plusz a terembe belépve egy rendes pelenkázó asztal is található.
Kis lámpákat égve hagynak, hogy ne kelljen vakoskodni, a hangerőt folyamatosan szabályozzák, hogy ne legyen durván hangos, mint egy normál vetítésen. És tényleg, Lexie simán el tudott aludni a film közben.
Van baba-mama mozi! Hétfőn, szerdán és pénteken különböző időpontokban napközben vetítenek mozifilmeket (legújabb filmek) kifejezetten kisgyerekkel rendelkezőknek.
Az e-heti baba-mama találkát ide szerveztük és utána elmentünk ebédelni. :)
A mozijegy feleannyiba kerül, mint az esti előadásra és ehhez két jegyet is kap az ember, szóval hogy az egyik melletted levő ülés is a tiéd, ezáltal van hova pakolni a cuccaid vagy letenni az alvó babát. Plusz a terembe belépve egy rendes pelenkázó asztal is található.
Kis lámpákat égve hagynak, hogy ne kelljen vakoskodni, a hangerőt folyamatosan szabályozzák, hogy ne legyen durván hangos, mint egy normál vetítésen. És tényleg, Lexie simán el tudott aludni a film közben.
Egy kis extra info a bevásárlóközpontos bejegyzéshez
Ami az előző posztból kimaradt: természetesen vannak liftek és mozgójárdák (így hívják?) is hogy lehessen az emeletek között száguldani. :)
A pláza ahova mi járunk annak az alsó szintjén van a szupermarket is, ahol a bevásárlásokat szoktuk megejteni.
A balesetből úgy-ahogy felépülve, pár héttel szülés után gondoltam megnézem hogy megy a nagybevásárlás gyerekkel. Azt nem tudtam hogy is fogom én ezt kivitelezni, de gondoltam majd lesz valahogy.
Kellemes meglepetésként ért, hogy a családi parkolók mellett van egy külön bevásárlókocsi szekció: az egyik fajtára a bébi ülést / hordozót lehet rátenni, a másikra meg kis műanyag ülőkék vannak hegesztve. Szóval nagyon szuper, mert a gyerekülés nem veszi el a helyet a bevásárlókocsiban.
 |
| A középső az a kocsi amire a gyerekülést lehet tenni |
 |
| Játszósarok a 'Parents Room'-ban |
 |
| Pelenkázó, mikró, tv stb. |
A bevásárlóközpont rejtelmei :)
Mivel nem volt aktuális, sosem szenteltem figyelmet hogy vajon mennyire gyerek-szülő barátok itt a bevásárlóközpontok. Többször láttam a "Parents Room" (Szülők Szobája) táblát a mosdó mellett, de sosem tulajdonítottam jelentőséget ennek, azt gondoltam hogy egy pelenkázó helység zárt ajtók mögött. :)
A minap aztán jól meglepődtem, amikor besettenkedtünk - ez egy teljesen felszerelt helyiség. Van benne egy szép nagy játszósarok totyogós gyerkőcőknek, fotelek apukáknak-hozzátartozóknak, akkora szoptatós fülkék (értelemszerűen egyesével) hogy a babakocsi is befér és a fotel is kényelmes, mikró, tv, pelenkázó asztalok, kézmosócsapok.
Ezután gondoltam utánanézek milyen más családbarát dolgok vannak, amiket eddig nem figyeltem. :) Íme:
-Minden szinten van külön parkolóhely a babakocsival érkezőknek közel a bejárathoz.
-Lehet babakocsit bérelni az ügyfélszolgálaton (díjmentesen)
-Lehet bérelni kis mini járművet (kis pedálos kocsi) a gyerekeknek. (ennek van egy minimális díja)
-Havi egyszer van 2 órás baba-mama klub: a gyerekeknek játszóház és kézműves program, anyukáknak meg ingyenes kávé.
-Kölyökklub - ingyenes tagság és időközönként mindenféle ajándékokat kapnak a gyerekek és nyereményjátékokon is részt vesznek.
Kellemes meglepetésként ért mennyire odafigyelnek hogy mindenki jól érezze magát. Ugyan ezután sem fogom a plázában tölteni a mindennapjaimat, de jó tudni hogy mi minden rendelkezésre áll, ha szükség lenne rá. :)
A minap aztán jól meglepődtem, amikor besettenkedtünk - ez egy teljesen felszerelt helyiség. Van benne egy szép nagy játszósarok totyogós gyerkőcőknek, fotelek apukáknak-hozzátartozóknak, akkora szoptatós fülkék (értelemszerűen egyesével) hogy a babakocsi is befér és a fotel is kényelmes, mikró, tv, pelenkázó asztalok, kézmosócsapok.
Ezután gondoltam utánanézek milyen más családbarát dolgok vannak, amiket eddig nem figyeltem. :) Íme:
-Minden szinten van külön parkolóhely a babakocsival érkezőknek közel a bejárathoz.
-Lehet babakocsit bérelni az ügyfélszolgálaton (díjmentesen)
-Lehet bérelni kis mini járművet (kis pedálos kocsi) a gyerekeknek. (ennek van egy minimális díja)
-Havi egyszer van 2 órás baba-mama klub: a gyerekeknek játszóház és kézműves program, anyukáknak meg ingyenes kávé.
-Kölyökklub - ingyenes tagság és időközönként mindenféle ajándékokat kapnak a gyerekek és nyereményjátékokon is részt vesznek.
Kellemes meglepetésként ért mennyire odafigyelnek hogy mindenki jól érezze magát. Ugyan ezután sem fogom a plázában tölteni a mindennapjaimat, de jó tudni hogy mi minden rendelkezésre áll, ha szükség lenne rá. :)
Subscribe to:
Posts (Atom)